Írtam volna riportkönyvet a melegekről, de

„Hogy miért nem írtam meg a könyvemet? Elkezdtem, de annyi »rosszal« találkoztam, hogy kénytelen voltam belátni, ha megírnám az igazat, nem segítenék, ártanék nekik. Voltak nagyon jó tapasztalataim, ezekről már írtam az egyik novelláskötetemben és jó néhány rossz. De ezekről most még nem szeretnék beszélni.

Hogy világos legyen: a Fidesz olyan világot teremtett Magyarországon, amihez képest a ’80-as évekbeli Kádár-rendszer majdhogynem üdítő volt. Egyetlen példa: orvos és mérnök a párt alkotó két férfi, béranya szült nekik ikreket. (Eszembe jut, hogy én ezt egyszer már vagy elmondtam vagy megírtam, de mindegy.) Amikor annak idején találkoztam velük, éppen bőröndöket rámoltak, mentek Amerikába. Az előzmény: a babákat vitték a kötelező oltásra, az asszisztensnő sorban hívta be a mamákat és a papákat, aztán amikor ők kerültek sorra, a doktor úr jött ki és visszafojtott röhögéssel a hangjában megkérdezte, hogy na, és a papa vagy a mama jön be a babákkal? És a rendelő várója megtelt csilingelő kacagással, mert tudjuk, hogy az apa férfi, az anya meg nő. Ők már elmentek – mármint az orvos és a mérnök – és sajnos egészen más okból elmentek még több, mint félmillióan. Akik meg maradtak, építik a kisvasútat Bicskéig, meg a lombkorona sétányokat a pusztába (Ágnes: »A kilátókat se hagyjuk ki!«).

Most már biztos vagyok benne, hogy sokan vagyunk ebben az országban, jobb volna itt egyedül hagyni Menczer Tamást és Dömötör Csabát. Ők, meg a haverjaik ugyan nem töltenék meg az Operaházat, de az mindegy, mert Ókovács az igazgató, vezényel Orbán Viktor.”

***

Nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/EPA/Marc Müller