Vallásüldözés Budapesten is

„Botra támaszkodó idős bácsikat, és a kerület megannyi jámbor polgárát zaklatták egy vallási rendezvényen, amelyet nem lett volna joguk feloszlatni, hiszen még nyilvánvalóan tartott. Mivel összesen két percet kellett volna várniuk, hogy a békés és emelkedett hangulatú rendezvény befejeződjön, és a hívek hálatelt szívvel térjenek haza, ezért nem lehetett kétséges, hogy kizárólag a kellemetlenkedés volt a céljuk: egy kis tüskét nyomni a húsvétot ünneplő keresztények körme alá.

Valószínűleg a kerület baloldali vezetése akarta bosszantani azokat,

Esetemben ez sikerült is, mellettem egy másik feldúlt urat is a felesége csitított, aki a rendőrökre tett kevéssé szalonképes megjegyzésemre szóvá is tette, hogy nem illik a húsvéti lelkülethez ez az indulat.

Én azonban azt gondolom, nem hagyhatjuk magunkat sem megfélemlíteni, sem kigúnyolni, sem némán tűrni a hivatalnak packázásait. A gyilkosaiért imádkozó, alázatos Krisztus csak egy része a személyiségének. A plébános úr is pár perccel korábban, kitűnő szentbeszédében a feltámadt Krisztus melletti feltétlen kiállást emelte ki, Pétert hozva példaként, aki nagycsütörtök éjszaka egy szolgálólánynak (tehát a leglenézettebbek egyikének) még azt is letagadta, hogy valaha ismerte Jézust, néhány héttel később viszont már a zsidó főtanács előtt vallotta meg a Mester iránti hitét és tiszteletét akár élete árán is vállalva ezt.

A kereszténység több annál, mint jámbor, lehajtott fejű, szegényeket istápoló közösség, mert az akkor pusztán egy baloldali párt lenne.”

Nyitókép: Artur Widak / NurPhoto / NurPhoto via AFP