Coubertin a sírjában

„Az orosz–ukrán háború kezdete óta sorra zárják ki az orosz versenyzőket és csapatokat a különböző nemzetközi sorozatokból. A politika belerondít a sportba. Egy friss hír szerint Svédország nem rendez nemzetközi vívóversenyeket, mert azokon szerepelhetnek orosz és fehérorosz sportolók a Nemzetközi Vívószövetség kétharmados támogatottsággal meghozott minapi döntése értelmében. »Teljesen kizárt, hogy e két ország részvételével versenyeket rendezzünk, amikor véres háborút indítottak Ukrajnában« – nyilatkozta Otto Drakenberg, a svéd szövetség elnöke.

A Tribuna ukrán sportlap korábban odáig ment, hogy felszólította a Ferencvárost, váljon meg futballcsapatának orosz szakvezetőjétől, Sztanyiszlav Csercseszovtól. »Határozott fellépést követelünk a Ferencváros vezetőségétől. Ellenkező esetben Ukrajna népe nem bocsátja ezt meg önöknek!« – harsogta a portál. (Csodáltam a Fradi vezetőségének nyugalmát; azt válaszolták, nem kívánnak politikai kérdésekkel foglalkozni, ők a sportra koncentrálnak, és ezt tanácsolják a Tribuna szerkesztőinek is. Hogy a Fradi B-közép mit válaszolna, az kis fantáziával elképzelhető…)

Amennyire visszaemlékszem, egyszer már egyetértett a világ józanabbik fele abban, hogy semmi értelmük nem volt a nyolcvanas évek »bojkott­olimpiáinak« – Moszkva (1980), Los Angeles (1984) –; s miközben bakot lőtt a nagypolitika, a megcsonkított játékok jóvátehetetlen erkölcsi és érzelmi kárt okoztak az egyetemes sportnak.”

Nyitókép: MILLEREAU Philippe / KMSP / AFP