Kordon: egyszerűen csak nem normális

„Nekünk, momentumosoknak javarészt már élményünk sincs a valódi politikai nyilvánosságról. Nem jutott. Annyit láttunk az elmúlt tizenpár évben, hogy egy régvolt világ maradéka hogyan tűnik el végleg. Amikor az utolsó mikrofont is kiszorítják a parlamenti folyosókról, amikor már az államtitkár cinikus vigyorára is messziről, egy építkezésinek hazudott kordon rácsai közül tud ráközelíteni a kamera. Ott van vége. Vannak fotók, videók arról, hogy a NER előtt a kormánypárti politikus orra alá szinte bárhol mikrofont lehetett dugni, sőt, a miniszterelnök, a kormánytagok önként és rendszeresen álltak ki sajtótájékoztatót tartani, vállaltak interjúkat »körön kívül« is. Igen, a pártos sajtó régóta velünk van, sok évtizede, és minden rezsim szerette inkább a saját safe space puha keretei közt megfejteni a világot, de ez akkor is más.

A kordon egyszerűen csak nem normális. Nem szokhatjuk meg.

A miniszterelnök munkahelyének körülkerítése szimbólum. Nem önmagában egy-egy aktuális kérdés-válasz elmaradása a baj, hanem az, hogy megszokjuk, természetesnek vesszük itt és máshol is. Kordonok mindenütt. Magyarországon 2006 óta nem vitáztak egymással a miniszterelnök-jelöltek, vagy csak Orbán Viktor híján. Nem csak az újságírók, de a képviselők joga, szava is egyre kevesebb a tisztelt házban – minket is különféle kordonokkal zár el munkánk gyakorlásától a házelnök.”

***

Nyitókép: Fekete-Győr András Facebook-oldala