Húsvéti hang

A célirányos szenvedés célba ér. Az emberbe beleveszejtett Isten, Jézus, emberi sorsát beteljesitve meggyötörtetik és kinhalálba küldetik. Ó véres egek és földi véres kezek! Hogy Istenre mertetek lesujtani... A hit lényege, az Istenbe vetett bizalom alapja, hogy Isten tesz valamit értünk. Irántunk való szeretetből. Valami nagyot. Valami hatalmasat. Olyat, aminek nincs párja, ami isteni módon egyedülálló, mert embertelen. Embertelenségében isteni. Mert ember számára lehetetlen, fölfoghatatlan és megtehetetlen. S hogy Jézus mégis megteszi, éppen ez a hit lényege, minden istenhit alapja, az Ő isteni mivoltának fényes bizonyitéka! Mert mi emberek gyötörtük meg. Mi emberek ignoráltuk világmegváltó üzenetét, köptük szemközt és fontunk a fejére fájdalmas töviskoronát, hogy véres elegyben folyjon le fejéről arcára a megaláztatás elviselhetetlen izzadmánya, amitől minden ember vérében fölforrna a düh, a haragvás, a bosszú fékezhetetlen lángja! De nem Jézuséban! Mert Ő céltudatos. Tudja, miért szenved és azt el is akarja érni. Miközben korbács tépi föl testét és a súlyos fakereszt rázuhanva a sárba nyomja, készül a szeretetre és vigasztal. Mivé lettél, ember? - kérdi. - Hová tetted az isteni adományt, amit kaptál, hogy létezhess? Mivé tékozoltad a teremtés kincsét? Lásd, én visszaadom Neked a lehetőséget. A lét titkát. Hogy kibontakoztathassad magadból azt, ami még nem vagy. De általam lehetsz. Megváltalak, pedig ellököd a kezem. Eszközt adok Neked bűnbánatodban, hogy az elfelejtett létet újból fölfedezhesd. Én magam vagyok az Út. A nagypénteki Igazság. A kereszthalálból kibontakozó Élet. Én vagyok! - mondja Jézus es 2000 év után lassan fölsejlik, hogy ennek jelentése van. Ő maga a jelentése. Az az élet, amit megnyit előttünk önmagában, önmaga által. Isten adott egy esélyt, hogy lássuk, hová vezet az üres vigyorgás, a gúnyos mosoly. Olyan dolgok elsűllyesztése a fölületes felejtésbe, amikért egyébként a világon vagyunk. Tisztán és hófehéren. Hogy a hitetlenség öl. Az ártatlant küldjük bitófára ostoba önelégültségünkben. Hogy Isten gyilkosaivá leszünk, ha nem szegezzük Jézusra, a Megváltóra szemeinket. Elég bátor vagy-e hinni? Van-e benned elég mersz arra várni, hogy Jézust, akit tegnap megkínoztak és megfeszítettek, vértől ázott gyolcsban a sírba helyeztek, kinek sírja bejáratához hatalmas követ gördítettek, akit halálában is katonákkal őriznek: van-e merszed hinni Őbenne, hogy holnap újból láthatod? Ehhez misztikus bátorság kell, mert a dolognak jelentős a kockázata... Mi van pl. ha mégsincs föltámadás? Ha a halottakat sose látjuk többé? Ha Jézus minden ígérete ellenére sem jöhet vissza? Mi van, ha egyáltalán nincs is Isten? Jézus már mindent megtett. Bevégeztetett, mondta tegnap. A többi rajtunk múlik. Ez a nap a mi várakozásunk napja. Szenvedünk-e, gyötör-e bennünket az ártatlanul ontott vér, Jézus kínhalála, Isten megfeszítése? Ha nem, valószínűleg semmi dolgunk húsvéttal. Nem a mi asztalunk. De ha igen, akkor hagyjuk a bűnbánatot elhatalmasodni rajtunk. Mert holnap, a bennünk munkálkodó lélek által, Jézus hitbeli megerősítést küldve saját magával ajándékoz meg bennünket. Ha van hozzá merszünk. Valami hihetetlen dolog van készülőben a világban! A történelem, benne az ember sorsa, vesz hatalmas fordulatot.

Az europai hagyomány része ezen legendárium. Az elmoslékositas következtében egyre elmosódottaban..

Ervin,ne röhögtess..:)

....és reménykedve várjuk urunknak Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét.... ...amit én, gyarló keresztény úgy képzelek el, mint a teminátorban - villámlás, majd a meztelen pasi ott térdel a Pilis csakrájában. Jó, nem meztelen (a körbemetélés talán zavaró lehetne), fehér köntösben... ... nem tudom elképzelni, hová menne bőrszerkóért meg napszemüvegért... ... de tuti, hogy nem Erdő Péter rezidenciájára... aki farizeus... .... köztudottan a prostikat és az aljanépet kedvelte.... Bayer Zsolt helyében óvatos lennék az ajtónyitáskor....