Liba az Újpest meccsen, szalonnázókés a Fradi különvonatán

„Március 12-én, vasárnap nem igazán volt kedvem a Nemzeti Sport szokásos publicisztikáját elolvasni, mert piszkosul unom már a cég, illetve a cég párttitkárának, Ballai Attilának a propagandaszövegeit (amúgy a helyén van, a Mediaworks valamilyen sportért felelős főnöke).

Fogadásom volt, hogy a Fradi németországi vendégszereplésével csak szőrmentén foglalkozik, annál inkább azzal, hogy a zöld-fehér hazafiakat a mocskos német rendőrök testileg motozták, órákig várakoztatták, csicskáztatták és ez érthetetlen, megmagyarázhatatlan, felháborító. Ha nincs Szijjártó Péter, még a végén lemaradtak volna a drukkerek, de Szijjártó, az egykori, botlábú futsal játékos telefonált, gondolom, jól lebaszta a német kollégát, mese nincs, a vonat szabad jelzéssel száguldott.

Mielőtt Ballai elvtárs elkezdene turkálni a múltamban (jut eszembe, múlt kedden nyertem első fokon pert a Mediaworks ellen), már most leszögezem, hogy Ballai és köztem az az óriási különbség, hogy amikor valamikor 1998 kora nyarán a Fáy utcában az MTK-val játszottunk kupadöntőt, és valaki egy libát dobott be a játéktérre, majd a lila-fehér szurkolók jól kivehetően zsidózni kezdtek, akkor én ezt egy jegyzetben megírtam az akkori Nemzeti Sportba. Különösen azért, mert az elmebetegek miatt tőlem pár lépésre egy kék-fehér sálas kisfiú sírva fakadt. Én még emlékszem azokra a kettős meccsekre a ’60-as, ’70-es évekből, amikor a nagyjából hasonló létszámú fradisták és újpestiek természetesen gyalázták egymást, de a meccs után még pofon se csattant. Más kérdés, hogy a Keleti pályaudvar felőli oldalon megállás nélkül üvöltötték, hogy »mocskos Bene«. Én addig csak utáltam a Fradit, de onnantól kezdve gyűlöltem.

Még annyit, hogy ott voltam Albert Flóri búcsúmeccsén és még arra is emlékszem, hogy a csürhe nem nyugdíjba, hanem a kurva anyjába küldte az öregedő, világválogatott Novák Dezsőt.

Egyébként a párttitkár pénteken is eszembe jutott, amikor a Balatonra autóztam, de ez egy másik történet, részletesen majd legközelebb (feltéve, hogy előkerül Raymund, a honlap kezelője, aki időnként eltűnik. Mióta abbahagyta az egyetemet, mindenféle gyanús dologba belekeveredik. Az még rendben van, hogy csajozik meg piál, de üzletel is. Ha nem hagyta volna ott a jogi kart, lehetett volna bírósági végrehajtó is. Mondjuk kizárt, mert jó keresztény családból származik. Raymund, ezúton kérem, hogy adjál életjelet!).

Hoppá! Ballai elvtárs nem csak agitál, de még könyvet is ír. Ági (az asszisztens) amilyen minden lében kanál, most mutatja, hogy Kűkeményen a címe. Lehet, hogy hihetetlen, de Kű Lajosról szól. Ha annak idején az egyetemen ezzel a címmel állított volna oda hozzám egy hallgató, higgadtan bevettem volna egy pár Xanaxot és azt tanácsoltam volna, hogy a szerző keressen magának egy testhezálló szakmát, menjen mondjuk optikusnak, vagy gépjármű-villamossági műszerésznek. Utóbbit én is kipróbáltam, nekem bejött, megkaptam a Táncsics Mihály-díjat, ez mind nem fontos, legközelebb a balatoni utammal foglalkozunk. (Tihanyban a halászlé után a szemembe mondták, hogy márciusban nincs túrós csusza, jöjjek vissza főidényben. Próbáltam kompromisszumra jutni, de kiderült, hogy túrós palacsinta sincs március elején. Még alig voltam a Balatonon, de már utálom, megyek Tenerifére. Erről jut eszembe, hogy pár éve elkísértem a tanévnyitóra Petikét. Talán másodikos, vagy harmadikos lehetett, az udvaron felsorakozott öt-hatszáz gyerek. Egyszer csak azt látom, hogy Petike odarohan az igazgatónőhöz, kezébe nyom egy Túró Rudit. A korosodó spanyol hölgy összecsókolta az unokát. Később megkérdeztem, hogy »Miért Túró Rudit vittél az igazgatónőnek, amikor tudod, hogy a spanyolok nem is ismerik a túrót, az osztálytársaid pedig, akik már kóstolták, azok utálják?« Petike: ,»Nagypapa, nem ez számít, hanem az, hogy nem árt, ha az igazgatónő megjegyez.« Ha ez előbb történik, lehet, hogy felvételemet kérem Ballai elvtárs alapszervezetébe.)”

Nyitókép: Facebook