Árral szemben – egy elmaradt taps margójára

„Slachta Margit, a nagyrabecsült első magyar honanya 1948-ban a keresztény iskolák államosítása ellen tiltakozva a törvény elfogadását követő Himnusz éneklés alatt egyedüliként maradt ülve, hogy ezzel fejezze ki elutasítását a durva jogtiprás kapcsán. A Zsoltárok könyvéből idézett: »Elnyomóink dalt követeltek tőlünk, de mi azt tartottuk, száradjon el inkább a nyelvünk«.

Ezt követően mentelmi eljárás során egy évre kizárták a Parlamentből, ami gyakorlatilag képviselői karrierje végét jelentette. 1948-at írtak akkor. A fordulat éve volt, a többség be is állt szépen szélirányba, kevesek, a legszilárdabb jelleműek vállalták csak, hogy széllel szemben merjenek politizálni.

Bár akkor e tette miatt a parlamenti képviselők többsége és a korabeli sajtó is felháborodásának adott hangot, demonstratív gesztusa miatt ma úgy tartjuk Slachta Margitot számon, mint az »egyetlen férfit« a diktatúra felé sodródó országgyűlésben.

A magyarok ellen elkövetett nyílt és súlyos ukrán jogtiprás vajon tényleg tapsot érdemelne az ország miniszterelnökétől?! Komolyan gondolhatja ezt bárki, aki testvérként tekint a kárpátaljai magyarságra? Petőfit idézzük inkább:

»Az idő igaz,

S eldönti, ami nem az.«”

***

Nyitókép: KENZO TRIBOUILLARD / AFP