Civil szemmel, avagy Friedman úr három tévedése

„Manapság szakértők, politológusok hada igyekszik az ukrán-orosz háború okairól, jelenéről és jövőjéről elmondani a véleményét. Mindannyian remek és okos emberek – vagy kevésbé azok, de ezt nem tudom eldönteni –, akik számos nézőpontból próbálják megközelíteni, értelmezni mindazt, ami a két háborúzó ország között zajlik, s rendre megpróbálkoznak az újságolvasóknak, tévénézőknek megmagyarázni, mi történik a háborúzó felek háza tájékán.  Így aztán mostanában kénytelenek voltunk megismerkedni a »proxiháború« jelentésével, s hamar az is világossá vált, hogy itt nem két háborúzó fél feszül egymásnak, hanem sok. Az egyik Oroszország, a többiek pedig azok, akiknek Amerika diktál, szigorúan csak a saját világhatalmi törekvéseit előtérbe helyezve. Ha finom úrinő akarok maradni, akkor ez azt jelenti, hogy a világ nagyhatalmai mások kezével verik, veretik a csalánt, egyfajta fedezékből nézve mindazt, ami a megtámadott országban történik. S ilyenkor bizony eszébe jut az embernek, hogy hol van az a sokat emlegetett demokrácia, amelyre éjjel-nappal hivatkozik mindenki, aki politikusnak gondolja magát? Naivitásommal nem szeretnék hivalkodni, mégis talán jogos a kérdés, hogy egy ilyen háború kirobbanása előtt ugyan miért nem kérdezték meg a civileket, az állampolgárokat (hiszen állítólag ez a demokrácia), hogy akarnak-e egy ilyen háborút? Ha akarnak, rendben. Menjenek öldökölni. Ám ha nem akarnak, ugyan milyen magyarázattal próbálják megindokolni, hogy a tiltakozók is kötelesek segíteni, pénzzel, paripával, fegyverrel bármelyik háborúzó felet?

Megismétlem! Tudom, hogy a mai világban roppant naiv kérdés ez, mégis, talán legalább valami rövid magyarázatot szeretnénk hallani arra, hogy milyen indokkal kell nekünk, és még sok-sok civil embernek szerte a világon akár az amerikaiak, akár az oroszok, akár az ukránok érdekét néznünk? Mert benne vagyunk az Unióban? Mert benne vagyunk a NATO-ban? Tehát mindkettő életbe vágó döntéseket hozhat a hátunk mögött, megkérdezésünk nélkül?  Bizony azért! Ezt tapasztaljuk már régóta, magyarán azt, hogy a világ urai dróton rángatják az embereket. Valószínű így volt ez mindig, amióta világ a világ, csak éppen a kicsit is tisztességesebb korban ezt nem hívták demokráciának, s nem akarták egy masszába gyúrni az egész emberiséget. Mára viszont már oda jutottunk, hogy a demokrácia címén és ürügyén minden megetethető az emberekkel. Elhitetik velük, hogy joguk van a pedofíliához, a kisgyerekek »érzékenyítéséhez«, kötelesek boldog-boldogtalant befogadni hazájukba, érkezzen oda az illető akár egy fegyverarzenállal is, valamint jogszerűnek nevezhető minden, ami méltatlan, életellenes és erőszakos, tehát különösebb indok nélkül a háború is. Melyek kirobbantásáról – történt az akár Afrikában, akár az arab világban, avagy történik éppen most Ukrajna területén –, az abban való részvételről minket, civileket sosem kérdeztek meg.”  

Nyitókép: MTI/EPA/Michael Reynolds