„A tervezet pontosan olyan, amilyen tervezetet egy kockafejű belügyes készítene, ha megbíznák azzal, hogy tegyen rendet az iskolákban és tegye hatékonnyá az iskolákat. A koncepcióból kizárólag az a szemlélet hiányzik, hogy az iskolában nem munkadarabok készülnek, hanem élő, érző, gondolkodó, emberi személyiségeket nevelnek és oktatnak. Az iskola hatékonyságát, minőségét a kikerülő diákok emberi minősége mutatja meg, amit egy belügyes képtelen megmérni, felfogni, értelmezni, a tervezett »teljesítményértékelési rendszer« is ezt mutatja. Nem érti, hogy emberekről van szó.
A tervezet egyik csapásiránya a külső, számokban mérhető teljesítmény elérésére irányul, a másik fő irány pedig a rendszer ideológiai szolgálata és kiszolgálása. A belügy iskolájába diákokra nincs szükség, mert a termelés és a teljesítmény olyan tevékenységre készteti őket, amelyekhez tanulókra nincs szükség. Legfeljebb olyan gépekre, akiket a tanárok beidomítanak, hogy a teljesítményük megfelelő legyen az értékelési rendszerben. A diák nem alanya, hanem tárgya az iskolában zajló tevékenységnek, amely nem oktatás és nevelés, hanem tanári teljesítmény és hatékonyságnövelés.
A diák feladata, hogy engedelmes legyen, és tanárát segítse a teljesítményértékelési rendszerben meghatározott feladatok teljesítésében, ahogy a tanárt is ez köti le, nem a gyerek, akivel foglalkozni kellene. Különben a gyenge pontszámai miatt megvonják a bérének egy részét és elveszítheti az állását. Nem »jó tanárnak«, hanem jó belügyi teljesítőnek kell lennie. Nem a gyereknevelés és tanítás a fő feladata, nem a személyiségekkel való figyelmes foglalkozás, hanem a belügyi szempontrendszernek való megfelelés. A diákok mindezt az igyekezetet kvázi »kívülről« nézik magukra maradva.”
Nyitókép: Facebook