A közvélemény a realistákat gyakran háborúpárti héjáknak tekinti

„A múlt hónapban John Mearsheimer professzor először járt Budapesten, hogy bemutassa A nagy téveszme: Liberális álmok és nemzetközi realitások című, nagy sikerű könyvének magyar fordítását. Az ukrajnai háború fényében a könyvbemutatót nem is lehetett volna jobban időzíteni: Mearsheimer, az egyik legismertebb realista gondolkodó már 2014-ben figyelmeztette a világot, hogy az egyre provokatívabb politika és a konfrontatív fellépések nyílt fegyveres konfliktushoz vezethetnek Ukrajnában. Azóta azt szorgalmazza, hogy a vezetők inkább térjenek vissza a reálpolitikához, és azt javasolja, hogy a nemzetközi politikát a realista elvekre építsék.

A Nagy téveszme rávilágít a realizmussal kapcsolatos egyik gyakori tévhitre: a közvélemény a realistákat gyakran háborúpárti sólymoknak tartja, szemben az idealistákkal, akik látszólag csak a békét követelik, a szabályokon alapuló nemzetközi rendet támogatják, és szigorúan csak akkor lépnek fel háborúban, ha minden más lehetőség kudarcot vall. Vegyük csak a Crimson Tide (Utolsó esély) című film példáját, ahol az idealista Denzel Washington a realista Gene Hackman helyettesítésével menti meg a világot a nukleáris katasztrófától. Ez a paradigma már évtizedek óta velünk van nemcsak a filmvásznon, hanem a való életben is. A hidegháborút követően a nemzetközi kapcsolatokról szóló diskurzust elsősorban idealista vezetők és szakértők alakították. Mégis úgy tűnik, hogy a háborúk száma inkább nő, mint csökken, ami elgondolkodtató.

Könyvében Mearsheimer ezt a látszólagos ellentmondást azzal magyarázza, hogy minden elvi alapú külpolitika mögött egy univerzális, világmegváltó ideológia áll, amely nem bírja a versenyt. A Nyugatról érkező liberális idealizmus éppúgy birodalmi ideológia, mint az orosz »Moszkva, a harmadik Róma« vagy a kínai »Minden az ég alatt« eszméje. A birodalmi gondolatok elkerülhetetlenül háborút fognak előidézni egy ponton. A realizmus ezzel szemben a status quo megőrzésére törekszik anélkül, hogy ideológiát kellene terjeszteni, és ennek következtében kevesebb konfliktust fog eredményezni. Éppen ezért minden idők egyik legnagyobb realistája, Otto von Bismarck figyelmeztette II. Vilmos császárt, hogy milyen veszélyekkel kell szembenéznie Németországnak, ha eltér a kancellár reálpolitikájától. És Bismarcknak, akárcsak Mearsheimernek, igaza volt – amint a Birodalom elvesztette a stratégiai látásmódot, a történelem egyik legrosszabb háborújába került.

Sokan szeretnek történelmi párhuzamot találni a jelenleg zajló ukrajnai háborúval. Ma a legtöbb szakértő azt állítja, hogy ismét 1938-ban vagyunk, a müncheni kongresszus idején, ahol nem szabad megbékítenünk az agresszort, és a szabadság megőrzése érdekében a lehető leghatározottabban vissza kell vágnunk. Mások a hidegháborúra hivatkoznak, és hasonló blokkok kialakulását jósolják, mint amilyeneket 1949 és 1991 között láttunk. Én azt állítom, hogy 1914-ben vagyunk, az első világháborút megelőző hónapokban.”

Nyitókép: Mandiner Archív