Az azonnali béke nem hozná el az ukránok szenvedésének végét, csak az orosz pozíciókat segítene stabilizálni

„A hazai diskurzusban és az Ukrajnáról szóló nemzetközi viták egy részében időről időre előjön az elképzelés, hogy a háború legideálisabb kimenetele az azonnali béke lenne, mivel így lehetne a leghatékonyabban véget vetni a szenvedésnek. Ezt a koncepciót azonban több szempontból is indokolt árnyalni, illetve pontosítani.

A béke és a fegyverszünet nem ugyanaz

Először is érdemes tisztázni a használt fogalmak jelentését. Egy folyamatban lévő, aktív háború kontextusában a békeszerződés a konfliktus teljes, mindenre kiterjedő lezárását jelenti, amely magában foglalja az összes vitás kérdés rendezését, ideértve különösen a területi vitákat. Ukrajna és Oroszország viszonyában jelenleg öt (!) olyan terület van, amelyek státusát tekintve homlokegyenest ellentétes Kijev és Moszkva álláspontja.

Ezek a 2014-ben Oroszország által törvénytelenül annektált Krím-félsziget, valamint az orosz jog szerint 2022. október elején annektált donecki, luhanszki, zaporizzsjai és herszoni körzetek. Mivel az orosz annexiókat Kijev és a nemzetközi közösség legnagyobb része sem ismeri el, könnyen belátható, hogy ez nem egy olyan problémakör, amelyben reális volna a gyors, azonnali, mindenre kiterjedő megegyezés. Kivételt jelent természetesen az az eset, amennyiben valaki szerint az a háború ideális befejezése, ha Ukrajna azonnal megadja magát, amivel Moszkva javára rendeződnek a területi viták – ám ezt Oroszországon, Észak-Koreán és Szírián kívül igen kevesen gondolják így.

Béke helyett reálisabb volna fegyverszünetről beszélni, az ugyanis technikai értelemben könnyebben elérhető. A fegyverszünetnek nem peremfeltétele semmiféle részletes, átfogó politikai megállapodás: elegendő, ha a harcoló felek mindegyike – jellemzően valamifajta nemzetközi közvetítéssel – kész befejezni az aktív harctevékenységet, és tárgyalóasztalnál folytatni a megoldás keresését.”

Nyitókép: Mandiner