Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
Van egy tévedés, ami a baloldalt ejtette fogságba. Nevezzük ezt instapolitikának.
„Van egy tévedés.
Ez a tévedés különösen a baloldalt ejtette fogságba, de előfordul, hogy bármilyen pártszínű, különböző rendű-rangú politikus is azt gondolja: ha jelen vagyok az instán, már népszerű is vagyok. Az insta az új piactér. Ott találkozom a választókkal, ott vágom át a szalagot, ott mutatom meg, hogy milyen trendi és hogy mennyire, de mennyire érdekes vagyok.
Ezt a közkeletű félreértést nevezzük instapolitikának.
Az instapolitika követőket toboroz, lájkokat gyűjt, sztorikat oszt meg, üzeneteket formuláz és megmutatja a politikus emberi, azaz szerethető oldalát. Az instapolitika nem azt várja el, hogy szavazzak a politikusra, hanem, hogy kövessem az influenszert.
Na de – már elnézést – mitől és miért is lenne érdekes egy államtitkár, egy parlamenti képviselő, a párt megyei elnöke, a kistelepülés polgármestere, a körzeti megbízott és így tovább?
Miért gondolják azt, hogy érdekel, hogy tud zongorázni, meddig süti az almás pitét, hogy 1,2 km aszfaltozott utat ad át, öltönyös emberek társaságában joviálkodik és így tovább.
Azért gondolják, mert azt gondolják: ma ez a politika, ezt várja el tőlük a választó, és influenszerként így felel csak meg a korszellemnek.”
Nyitókép: Olivier Douliery / AFP