A gyermek mint „Freiheitskiller” (szabadsággyilkos)?

„A nemzetközi helyzet fokozódik. Míg korábban a fejlett nyugat arról értekezett, hogy mekkora egy gyermek ökológiai lábnyoma, majd miután kiszámolták, hogy hatalmas, akkor rásütötték a bélyeget, hogy »Klimakiller« (klímagyilkos). Legújabban a vezető német publicista, közíró Anna Schneider már azt dobta be a minap a köztudatba a német Die Welt liberális napilap hasábjain, hogy a gyerek »Freiheitskiller« (szabadsággyilkos) a Miért nem akarok anya lenni? címmel írt cikkében.

Több ezer éven keresztül az emberiség a születendő gyermekekre egyetemlegesen áldásként tekintett.

A gyermek nemcsak annak a családnak, amelybe született, volt érték, hanem az egész közösség számára. A gyerek nem valamiféle nyűg volt, hogy kitiltsák a szállodákból, kempingekből (a szomszédos Ausztriában egész hálózata van az ún. gyerekmentes szálláshelyeknek), hanem a közös jövő záloga.

A jóléti társadalmakban elkényelmesedett, önteltté, önzővé vált ember már nem a boldog családi élet biztosítékaként, a békés, nyugodt öregség zálogaként tekint a gyermekekre. Úgy gondolja, hogy majd pénzért megvásárolja a gondoskodást, szociális szolgáltatások formájában. Ukrán és román vendégmunkások hada gondoskodik majd róla jól felszerelt idősotthonokban. Amire azonban nem gondol, hogy szolgáltatást ugyan lehet pénzért vásárolni, de őszinte együttérzést nem.

Az ellátást meg lehet vásárolni, de a szerető gondoskodást nem.

Méltányos bánásmódot is lehet kapni pénzért, de feltétlen szeretetet nem.

De mit is jelent akkor szabadnak lenni? A gyerek valóban a szabadságunk gyilkosa lenne? Szabadságunk annyit jelentene csupán, hogy null-huszonnégyben igyekszünk saját kedvünkre tenni?

A lélek szabadsága a keresztény tanítás szerint valami egészen mást jelent, azt jelenti, hogy szabad akaratból teszem a jót, szabad akaratból szolgálom a másik embert, szolgálom a közösséget. Ha a szabadság fogalmát keresztény szemszögből akarjuk értelmezni, akkor Krisztus személyéből kell kiindulnunk. Kereszténynek lenni egyenlő Krisztus követésével.

Krisztus, mint az Isten fia végtelenül szabad és mindenható. És mire használta ezt a rendelkezésére álló korlátlan szabadságot? Nem másra, minthogy alázatosan szolgálta az embert, az emberiséget. Ez a keresztény szabadság.

A politika, az államszervezet is ezt volt hivatva előremozdítani. Most mindez feje tetejére látszik állni. A félreértelmezett szabadság nem más, mint az egyén szabadossága. Ha többségbe kerülnek azok, akik csak kivesznek a közösből, hozzátenni nem akarnak, és az önzetlen szolgálat nem kenyerük, akkor a közösség megszűnik létezni. És akkor csupán végtelen magány lesz, nem pedig szabadság.”