„A Le Figaróban Mathieu Bock-Côte kanadai esszéíró egy remek, gondolatébresztő írással jelentkezett. Bock-Côte dolgozatának alapját egy Lyonban elkövetett bűncselekmény adta. Történt, hogy egy helyi fiatalokból álló társaság buli után hazafele tartott, amikor is belefutottak egy migránsokból álló társaságba, akik kifejezték területi igényeiket mind Franciaországra, mind a társaság női tagjaira. Persze magukhoz hűen roppant választékosan tették mindezt, egy hölgyet például azzal vádoltak, hogy titokban pénzért szokott férfiaknak szexuális szolgáltatásokat nyújtani, ami a társaságában lévő franciák tetszését érthető okokból nem nyerte el.
Szó szót követett, az udvarias udvarló erősítést hívott, és miközben felszólította a barátnőjét védő srácot, hogy létesítsen szexuális kapcsolatot az igen kedves édesanyjával, majd mocskos fehér k…rvanyalónak nevezte, a haverjával együtt egy minden részletre kiterjedő, roppant alapos verésben részesítette.
A »francia« banda kis híján meglincselte a szerelmét védő francia fiatalt. Aki ugyan túlélte a találkozást, azonban a rendőrség kiérkezésére több mint fél órát kellett várnia, ugyanis a bátor rendfenntartók álláspontja az volt, hogy a csetepaté már befejezettnek tekinthető, így tulajdonképpen nem nagyon van feladatuk az üggyel összefüggésben.
Az eset Bock-Côte szerint két dologra mutat rá. Az egyik, hogy az ilyen típusú bűncselekmények egyáltalán nem kapnak nyilvánosságot, a fősodratú balliberális sajtó elhallgatja ezeket az eseteket, »jobb« esetben a kilúgozott politikai korrektség kódszavainak nyelvén számolnak be róluk, gondosan eltitkolva, hogy kik voltak az elkövetők és kik az áldozatok, illetve mi volt a kiváltó ok. Egyszerű verekedésként állítják be az ilyen tragikus eseményeket, ráadásul csak a bulvárhírek között, a kis színesek között kaphatnak helyet, holott a probléma napi szinten van jelen a francia társadalomban: rendszerszintű jelenséggel van dolgunk.”
Nyitóképen: Migránsok Calais-nál. Fotó: Francois Lo Presti / AFP