Ma Németországban nem ahhoz kell bátorság, hogy szivárványszínűre fessenek egy stadiont

„A labdarúgó-Európa-bajnokság alatt a német sajtó elég egyoldalúan mutatta be Magyarországot. Valóban idegengyűlölőnek, homofóbnak tartanak bennünket?

Nem, a helyzet ennél sokkal árnyaltabb. A német közvélemény és maga a politikai paletta is igen sokszínű. Magyarországgal kapcsolatban is különböző vélemények fogalmazódnak meg. A CDU-n belül is nagyon plurálisan ítélik meg hazánkat.

Sokan megértéssel, szimpátiával viseltetnek Magyarország iránt. Mások viszont már jóval kritikusabbak. Ma Németországban nem ahhoz kell bátorság, hogy szivárványszínűre fessenek egy stadiont, hanem ahhoz, hogy valaki a családokat támogassa és ellenezze a migrációt. A magyar kormány pedig ezt az álláspontját – a társadalmi támogatottsággal a háta mögött – következetesen hangoztatja. Nyugaton a konzervatív országunkat gyakorta maradinak tartják.

A jelenlegi magyar kormányzat egy erős családpolitika híve. 15–20 éve a CDU-nak is ez volt a fősodra, csak talán nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerették volna. Egy CDU-s parlamenti képviselő ezt úgy fogalmazta meg, hogy »a magyar politika sok német számára egy narcisztikus sértés«.

Mert mi még nagyon sok mindent értékalapon meg tudunk ítélni idehaza. Olyanokat is, amelyekről a németek már álmodni sem mernek. A CDU nincs már abban a helyzetben, hogy azt a – talán kívánatosnak tartott – keresztény-konzervatív politikát megvalósíthassa, amelyre Magyarországon még lehetőség van.

A CDU-nak a koalíciós kényszerében sok korábbi értékéről le kellett mondania, Magyarországon a keresztény-konzervatív kormányzásnak nincsenek ilyen kihívásai.

Mi az oka, hogy az elmúlt hónapokban kiéleződtek az ellentétek?

Németországban a közbeszéd az utolsó évtizedben egyértelműen eltolódott egy balliberális agenda irányába. Ezek a kormányzati döntésben is kitapinthatók. Ha megnézzük Angela Merkel kancellár kormányzását, sok olyan szimbolikus politizálás történt benne, amellyel a zöldpolitika támogatóinak kívánt kedvezni. Gondolhatunk itt a migrációs politikára, a homoszexuálisok házasságára, az atomenergia megszüntetésére, a sorkatonaság eltörlésére. A szimbolikus politikai tettek sokaságára a német társadalom értékítélete, értékrendszerre is balrább tolódott.

Mára a zöldgondolatok már beépültek a kormányzásba anélkül is, hogy a kormányban volnának. Már csak az idő kérdése, hogy a zöldek tényleg helyet foglaljanak a szövetségi kormányban. Jelenleg úgy néz ki, hogy ’21 szeptember után erre akár sor is kerülhet.”