„Pár napja derült ki, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter visszaélt a családi otthonteremtési kedvezményre vonatkozó szabályokkal, hogy balatoni nyaralójára állami támogatást vehessen fel. A miniszter azóta álszentül moralizál, és azzal védekezik, hogy papíron minden rendben van, ő csak egy rágalomhadjárat áldozata, és amúgy is kész visszafizetni a támogatást.
Tekintsünk most el ettől az érvelésétől, és vizsgáljuk kizárólag erkölcsi szempontból Varga Judit ügyeit. Először is: az igazságügyi miniszter a jogszabályok őre, így különösen körültekintően kell eljárnia, ha valamilyen állami támogatáshoz folyamodik. Brüsszeli karrierje végén a miniszter nyilvánvalóan tudta, hogy nem Balatonhenyén fogják folytatni az életüket, mégis úgy igényelt CSOK-ot, mintha ez egy valós lehetőség lenne – jogászként pedig tudnia kellett, hogy ezzel valójában a szabályokat játssza ki, és a nyaralóként használt házát újíttatja fel.
Ráadásul ha egy miniszter kijátssza a szabályokat, azzal valójában azt üzeni az állampolgároknak: a hétköznapi emberek fölött áll, neki mindent lehet. Ő nem Magyarországot, csak Orbán Viktort szolgálja – neki pedig nincsenek morális elvárásai saját minisztereivel szemben.
Kiderült ez már akkor is, amikor Varga Judit államtitkárként úgy vett fel havi 300 ezer forintos lakhatási támogatást, hogy közben lett volna hol laknia – de férje budapesti lakását inkább kiadták, hogy hozzájuthassanak a plusz lakhatási támogatáshoz is.
Persze a jachtozó-helikopterező miniszterek országában már talán meg sem lepődünk egy néhány százezres, néhány milliós trükközésen. Mégis úgy érzem, hogy az ilyen kis, amúgy »lepapírozott« szabálykijátszásokon keresztül nyilvánul meg igazán a magyar kormány erkölcsi csődje. Varga Juditnak le kell mondania: egy törvényekkel trükköző igazságügyi miniszter nem képviselheti tovább hazánkat az Európai Unióban, és többet nem vehet részt a magyar jogszabályok megalkotásában.”