A király meztelen

„Nyugat-Európában mégiscsak léteznek olyan kerületek, ahol az állam elvesztette az irányítást.

Régóta tudjuk – hiszen 1994 óta, a Horn-kormány megalakulása óta próbálják a liberálisok beleverni abba a makacs, idegengyűlölő, xenofób fejünkbe –, hogy a sokszínűség szép. Mit szép? Egyenesen gyönyörű. A létező legcsodálatosabb dolgok egyike, amit a világon valaha tapasztalhattunk.

Zöldebb tőle a rét, a madarak vidámabban csiripelnek a látványától, a bárányfelhők is elégedettebben kacsintanak össze a napocskával, és a szivárvány… Nos, a szivárvány úgy szép, ahogy van, aki meg mást mer mondani, az homo-, transz- meg mindenfób. A bezárkózás, a más kultúrák el nem fogadása és a színek nem felismerése viszont a lehető legrondább tulajdonság, amit csak el lehet képzelni.

Legutóbb például jó pár meccses eltiltást kapott a remek focista, Edinson Cavani, mert az Instagramon úgy köszönt kedves barátjának, hogy »Gracias negrito!« Ő ugyan már jó úton haladt, talán ezért is bízta el magát, hiszen elfogadta fekete cimboráját, sőt egy lai­kusnak akár még úgy is tűnhetett, hogy kimondottan kedveli is, azonban mert feketécskének becézte, csúnyán lebukott. Egyszer csak mindenkinek világossá vált, hogy eddig álnok fasiszta kígyó módjára csak megjátszotta színvakságát, valójában igazi tőrőlmetszett, álruhás, hazug álliberálisként élte a futballisták gondtalan életét. Azonban egy óvatlan pillanatban lebukott, lekerült a királyról a ruha, és az egész világnak láthatóvá vált undorító rasszista meztelensége. Az, hogy igenis látja, hogy barátja bőre színe eltér az övétől.”