Mi a teendő, brüsszeli nők?

A nők politikai tehetsége (vagy egyáltalán szerepvállalása) miatt szerintem azt érdemes figyelembe venni, hogy a klasszikus vérmérséklet-felosztásból a flegmatikus típusban van valami, ami miatt elég gyakori a nők között. A nők általában a békéltetők, tényleg, kevésbé harciasak, tényleg, sok esetben lustábbak, tényleg, nehezebben motiválhatóak, tényleg. A szépségverseny indulói közül mindenkinek a "világbéke" a célja, és a pancsoló kislány az anyja szöszmötölése miatt nem tud elindulni a strandra. Szóval van a flegmatikus karakterben valami, ami miatt gyakori a női karakterisztikában. Amennyire a kolerikus típus "férfias", és inkább a férfiaknak "áll jól", na persze ez sem szentírás egyáltalán, igazából ezek csak felületes megítélések. Annyi viszont egészen biztos, hogy a politikában a legfontosabb szerepe a flegmatikus karakternek van. Ez a legfontosabb, a flegmatikus típus rendelkezik azokkal a jellemzőkkel, amik nélkül egy politikus abszolute használhatatlan és csapnivaló. Érdemes megfigyelni, hogy bármely, komolyan vehető politikus - és általában véve az egész politikai elit - nagyon erősen épít a flegmatikus karakter jellemzőire. Minél "hidegvérűbb" és megfontoltabb egy politikus, annál jobb, az sem baj, ha emiatt némileg nehézkes és lassan reagál. Nem csupán a hidegvér miatt fontos, hogy a jó politikus flegmatikus legyen, hanem azért is, mert ez a típus képes a leginkább átlátni az összefüggéseket, észrevenni a nagyobb képet. A kolerikus kitűnően lát - csak épp közelre, túl rövid távon, túl konkrétan. A melankolikus elveszik a részletekben, a szangvinikust pedig hagyjuk is, ebből a szempontból értékelhetetlen. A melankolikus és szangvinikus egyébként is nagyon könnyen befolyásolható, míg a flegmatikus és kolerikus erős akaratú. Már csak emiatt is csak ők jöhetnek számításba, és bár a kolerikus nagyon erősen törtető és nyilvánvalóan a vezetésre törekszik, mégsem ő a jó választás, hanem a nehézkesebb, csendesebb, lustább, tunyább flegmatikus (mint ahogyan mondjuk István jobb választás volt a rockoperában, mint Koppány, és talán a valóságban is). A nőknek csupán ennyi jelentősége van politikai szempontból. A nem flegmatikus típusok eleve kiszórhatók, mert a más típusok szimpla bábok, esetleg bajkeverők. Ez fontosabb szempont lehet még a férfi-női nemi különbségeknél is. Problémát jelent viszont az, hogy a jelenlegi demokratikus politikai berendezkedés egyáltalán nem kedvez a flegmatikus típusúak komoly szerepvállalásának, mert túlságosan a nagyhangú törtetőkre van kihegyezve, a flegmatikus pedig túl lusta és nehezen motiválható ahhoz, hogy ilyen versengésbe belemenjen. Vagy úgy egyáltalán bármilyen komoly feladatot elvállaljon (ehhez érdemes felidézni Mózes elhívását, aki a történet szerint a népből a "legszelídebb" ember volt, és egyáltalán nem óhajtotta elvállalni azt a feladatot, amire az Isten felkérte, úgyannyira, hogy a szöveg szerint az Úr megharagudott rá. Elég nehéz volt motiválni őkelmét - és a történelem talán legsikeresebb "politikusa" lett). A fő probléma szerintem nem az, hogy nők vagy férfiak vannak politikai pozícióban, hanem hogy a jelenlegi választói rendszer gyakran kontraszelektál, az igazán alkalmasakat eleve kiszűri, mert azok a karakterük sajátosságai miatt nem juthatnak szerephez. Vegyük pl Kádárt, aki eredetileg egy másodvonalbeli figura volt, és csak a magyar helyzet súlyossága miatt rángatták elő Moszkvában a "fiókból", mint azt a figurát, aki képes lesz lenyugtatni a kedélyeket és lecsillapítani a népharagot. És tényleg sikerült is neki, elég sokáig elég jól ellavírozott. Előtte a hevesebb karakterű "moszkoviták" viszont óriási vihart kavartak. Velük szemben, "demokratikus" úton Kádár semmiképp sem jutott volna szerephez. Bár még így is, tulajdonképpen azért meg vannak becsülve a kiegyensúlyozott, nyugodt emberek, ez azért nem teljesen haszontalan még a demokráciákban sem, de ahogyan Hitler demokratikus úton választást tudott nyerni, úgy a demokratikus rendszer a hevesebb típusúaknak kedvez. Ők viszont nem csupán túl hevesek - ennél nagyobb baj, hogy "rövidlátók", és ez Hitler esetében óriási katasztrófát okozott. Merkel biztosan flegmatikus, úgyhogy pont őt azzal "vádolni", hogy nem látta át a teljes képet és elveszett az érzelmes részletekben - hát szánalmas. A flegmatikus karakter aztán bármi, csak nem érzelmes. Érzelmes típusok (szangvinikusok, melankolikusok) valóban nem valók politikusnak. Egy csomó királynő volt a történelemben, és elég sikeresek is tudtak lenni, szerintem a megegyezésre való törekvés, a kompromisszumkészség, a szakértők bevonása, vagy úgy általában a flegmatikusok egyéb jó tulajdonságai tették őket sikeressé, nem kimondottan a nőiességük - mert amiatt lehettek volna akár hisztérikák is, ostoba libák, mint az Alíz csodaországban királynője, aki mindenkit lenyakaztat. Ha politikusnők, uralkodónők sikeresek voltak, az nem a "nőiességük" miatt volt, szerintem, hanem a flegmatikusok természetadta "politikussága" miatt.

"...alkatukból adódóan mégis inkább a békés létre érzékenyebbek." Öregem, ezt te TÉNYLEG komolyan gondolod???

"Sokatmondó adalék, hogy két magyar női képviselő is tagja a nemzetközi magyargyalázó kórusnak Cseh Katalin és Donáth Anna személyében." Hát Underwood Klárát már meg sem akarják gyilkolni?

"de lehet, hogy elfogadhatatlan tettét nemcsak a háttérerők ösztökélték, hanem a női empátia is szerepet játszott a határnyitásban". Jajj mar...