Válság után

„Az EU tagállamai képtelenek feloldani az alapvető dilemmát: feláldozzák-e szuverenitásuk egy részét egy nagyobb közösséghez csatlakozva, vagy maradjanak a független nemzetek klubja, akik csak akkor cselekednek közösen, ha a megoldás mindegyiküknek megfelel. Az EU-t keserű ellentétek osztják meg: észak és dél, nyugat és kelet. Ám a mai megosztottság a történelmi előzményekhez képest még mélyebbre hatol, hiszen Európa manapság a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság jelzőtornyaként tekint magára.

Egy fiókdiktátor, mint a magyar miniszterelnök Orbán Viktor, alááshatja az egész épületet. Miután az elmúlt években már »kasztrálta« az ellenzéket, a bíróságokat és a sajtót, múlt hónapban a világjárványt használta fel arra, hogy rendeletekkel kormányozhasson. Lengyelországban, ahol ugyancsak nacionalista és populista erők vannak hatalmon, talán nem olyan szörnyű a helyzet, de lépésről lépésre ott is leépítették a jogállamiságot. Matteo Renzi egykori olasz miniszterelnök például kitenné Magyarország szűrét az Európai Unióból. A probléma az, hogy a közösségnek nincs kiutasítási mechanizmusa, még egyes tagok szankcionálása is egyhangú döntést igényel.

Pontosan ilyen módon akadályozhatják meg egyes tagok az Európai Uniót bármely más probléma megoldásában is. A világjárvány előtti legkomolyabb vészhelyzet a 2015-16-os menekültválság volt. De néhány nemzet, köztük Magyarország és Lengyelország, meggátolt minden folyamatot, ami a működésképtelen rendszer megreformálására irányult, dacolva még a Legfelsőbb Bírósággal is. Így hát az Uniónak máig nincs egységes menekültpolitikája. Hosszan lehet sorolni azoknak az ügyeknek a listáját, amelyeket egy Európai Egyesült Államok képes volna megoldani, míg az Európai Unió nem.”