Autokraták helyett…

„Amit OV kihasznált, az a rendszer létező gyengesége, szemérmetlensége, igazságtalansága volt. Nem kellett kitalálni a diszfunkcionális államot, mert pont, hogy rendelkezésre állt. Egyszerűen csak föl kellett tölteni sajátos tartalommal az üres kereteket. Ha nincs OV, akkor még talán ma is azt hisszük, hogy minden jól van kitalálva, csak még nem elég jól funkcionál. „Várnunk kell, és majd beérik a demokratikus tudat.” „Még nem vagyunk elég felkészültek, hogy a globális neoliberalizmus okozta kihívásokat kezeljük.” „Fejlődnünk kell, amihez kell némi külső segítség, de majd kilábalunk a problémákból.” Hol ennek, hol annak hinnénk el, hogy van kiút.

Egy magyarországnyi nemzet a globális kapitalizmus korában arra van utalva, hogy minél több nagybefektető jelenjen meg a hazai munkaerőpiacon. Magyarország önerőből szinte semmit nem tud (és láthatóan nem is akar) előállítani, ami rajtunk kívül mások számára is létszükséglet avagy élvezeti termék. Marad tehát a szolgáltatóipar, az összeszerelés meg a turizmus. Ezt a helyzetet – némi szégyenérzettel – palástolná az a politika, amely kénytelen volna OV nélkül valami értelmezhetőt felmutatni. Állandó túlélés, ügyeskedés, belső harcok, sok-sok elhallgatás jellemezné ezt a korszakot. Az intézményekre kiaggatott EU-s zászló jól fedné el az ötlettelenséget. Cinikus, kiöregedett liberálisok és sohasem volt baloldaliak szavalnának mindenhol, legalább verbálisan megfelelve az emberjogi normáknak és a békés együttélésnek. Erőlködve megfelelés a nyugat elvárásainak, folyamatos megszorítások és egymásra mutogatás.

OV ehhez képest egy huszárvágással ad új lendületet a politikának. A gyűlöletben egyesíti a nemzet egy jelentős részét, felhevíti őket nemzeti és osztályindulattal, kijelöli a hazaárulókat, az ellenségeket, megfogalmazza a média üzeneteit, újraosztja a közvagyont és az EU-s támogatásokat, kiépíti a tökéletes centrális erőteret, és úgy tesz, mintha minden rendben volna. És rendben is van. Ahol sohasem tapasztalták meg a demokrácia előnyeit, ott csak a hátrányai váltak szembetűnővé, nem is hiányzik az senkinek. OV úgy varázsol mint a bűvész, hol van nyuszi, hol nincs, de az esélye megvan, hogy legyen. OV maga a remény sokak számára, az egyetlen biztosíték, hogy legalább annyi marad, amennyiük most van. És ebben nem tévednek. Ha nem volna OV, talán még nagyobb volna a szegénység, és még nagyobb a feszültség. OV országa azonban csendes, és ez nagyon meggyőző.”