Nő vagyok és nem szeretnék gyereket – tényleg olyan nehéz ezt elfogadni?

2020. március 09. 12:37

Hogy én mit szeretnék nőnapra? Nem sokat. Csak annyit, hogy mindenki szálljon ki a méhemből, és foglalkozzon a saját dolgával.

2020. március 09. 12:37
Botás Enikő
Marie Clarie

„Rögtön az írásom elején le is dobom az atombombát: nem szeretnék gyereket. Sosem vágytam rá, nincs bennem anyai ösztön, nem érzek késztetést arra, hogy hátrahagyjak magamból egy másik embert a világnak. Soha nem voltak ilyen érzéseim, ezzel pedig teljes mértékben ki is vagyok békülve. Szerencsére a barátom is hasonlóan gondolkodik, már a kapcsolatunk kezdetén kiterítettük lapjainkat, és megegyeztünk abban, hogy egyikőnk sem szeretne gyereket vállalni. Elviekben tehát az ég világon semmi problémám nem kellene, hogy legyen: az egyedüli ember, akinek az életét befolyásolhatná a döntésem, elfogadta azt és támogat benne. Akkor mégis mi a gond?

Leginkább az, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva az emberek egy része (idegenek és ismerősök egyaránt) úgy gondolja, hogy köze van ahhoz, hogy én mit kezdek, vagy mit nem kezdek a saját méhemmel. A legtöbben pedig még feljogosítva is érzik magukat arra, hogy az én privát döntésemet megkérdőjelezzék vagy elítéljék. Persze tudom, hogy ezeknek az embereknek a többségét nem kifejezetten a rosszindulat vezérli. Sokkal inkább az lehet a probléma, hogy a női testet hajlamosak vagyunk egy olyan valamiféle köztulajdonként kezelni, aminek az egyetlen elfogadott funkciója, hogy megfoganjon és szüljön – lehetőleg minél több gyereket.

Természetesen én sem tagadom, hogy a szülés, a gyereknevelés az emberi élet elengedhetetlen része, azt viszont nem gondolom, hogy minden nő számára ez lenne a boldogság elérésének egyetlen módja. Hiszem, vagy legalábbis remélem, hogy gyerek nélkül is lesz értelme az életemnek, annak az életnek, amit a saját magam jogán, gyerek nélkül is teljes értékű nőként élhetek le. Szóval én csak ezt szeretném így nőnapra. Hogy fogadjuk el, hogy mi, nők is rengetegfélék lehetünk, különböző vágyakkal és más-más életutakkal.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 307 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Machiavelli
2020. március 12. 18:18
Nincs is azzal semmi baj ha nem szülsz gyereket, legalább megmented a génállományodtól a Világot, viszont akkor ne is vernyákolj, hogy ha nyomorogsz öregkorodra! Mert ugye azt azért nem gondolod, hogy a más által felnevelt gyerekeknek kötelessége lenne téged eltartani?
catalina9
2020. március 10. 14:15
Nő vagyok és nem szeretnék gyereket tényleg olyan nehéz ezt elfogadni? Tudja Enikő, engem nő szült, az anyám. Fel is nevelt. Hálás vagyok neki. Ennél fogva többre tartom azokat a nőket, akik szeretnének gyereket. tényleg olyan nehéz ezt elfogadni?
1000bocs
2020. március 10. 12:17
Ez a nő olyan mint a buzik. Azokkal sem foglalkozna kutya sem, erre mindenkinek az arcába beletolják a buziságukat követelve hogy márpedig mindenki viszonyuljon a kérdéshez. Az hogy akarsz-e gyereket vagy sem az nem a te méhedről szól, mint ahogy a gyerek sem csupán egy sejthalmaz. Az érvelésed bemutatja mindazt a sekélyes gondolkodást, amivel az egoista és önző hozzáállásodat próbálod megtámogatni. És nincs igazad. Ebben az országban szabadon lehetsz egoista, lehetsz érzéketlen és sekélyes, lehetsz túlérzékeny aki nem bírja elviselni ha másoknak nem az a véleménye és mindenen megsértődik. Egy dolgot nem tehetsz. Azt hogy kijelented, hogy úgy általában bárki is komolyaban foglalkozna a méheddel, pláne meg akarná szabni mit tegyél. A világon semmi gond nincs azzal, hogy képtelen vagy feladni a jóvilágot azért hogy egy gyereket nevelj. Az önzés van, létezik, tudjuk. Te vagy a világ közepe, nehogy már ne járhass el éjszakánként, vagy úgy általában. Nehogy már ne azt csinálhasd amihez éppen kedved van! A párod támogat, hurrá. Mondjuk a férfiak aranykorukat élik akkor, amikor te már rég kiöregedtél a csinos és vonzó kategóriából, tehát ha a párod is ennyire csak a saját kényelmét nézi és azt amit ő elvár az élettől, leszel te még lecserélve egy fiatalabbra. Semmi baj. az önzés az jó. Csak az én. csak az a fontos ami nekem jó. Nehogy már. Az egyedül megöregedéssel sincs semmi baj. Elég sok macskát el fogsz koptatni akkor, amikor kutya sem nyitja már rád az ajtót, de az is élet. Senki sem mondja, nem lehet macskád. Ez egy szabad világ. Csak te számítasz, csak a te életed, csak a te boldogságod. Mondjuk pont te vagy az, aki akkor tud boldog lenni, ha van valaki aki boldoggá teszi. Egy társ, egy férj, idegenek, akárki. Aki megerősíti az egocentrikus világképedet. Szép vagy, okos vagy, ügyes vagy., jól csinálod. Csak másokat tolerálni és alkalmazkodni ne kelljen már... Nem kell sokáig várnod, és egyre kevesebben fognak időt fordtíani arra, hogy a lelkedet ducolgassák alá minden nap. Eljön az idő, amikor boldog leszel ha legalább a taxis rádmosolyog, legalább annyir érzelem sugárzik rád. Most, amikor még kapós vagy, most azt hiszed mindig így lesz. Semmi baj. Ne halgass másokra, sőt! Kérd ki magadnak! Te jobban tudod! A gyerekvállalás nem a te méhedről szól te sekélyes, buta liba - mint ahogy a gyerek sem egy sejtcsomó. Majd ha megpróbálsz valami emberi szintű érzelmi kultúrát felszedni magadra, kikérheted magadnak ha másoknak más a véleménye. Addig viszont több szerénységet, nincs mire arcoskodni.
1000bocs
2020. március 10. 12:01
Ok. Mindazokat a karaktereket elfogadtad, ami miatt nem mehetett el a kommentem az előbb. ?????
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!