„Elöljáróban leszögezem, nem rajongok Eszenyi Enikőért. Meglehetősen sok visszatetsző történetéről tudtam, színésznek sem szerettem, rendezői munkásságának nem is lehettem az áldozata. De ami most történik vele, az már az arcátlanság határán túl van! Nem telik el nap, hogy ne tegyen »önvallomást« valamelyik egykori beosztottja – színész, rendezőasszisztens, sminkes, lassan már a portások is jöhetnek. Egy–két–öt–tíz esztendő után derül ki, hogy Eszenyi volt a legnagyobb gazember, minden jó elrontója, az agresszivitás maga.
Ugyanezek és társult részeik, jó egy esztendeje hisztériakampányt szerveztek Tarlós István ellen, amikor úgy volt, hogy Eszenyit egy konzervatív igazgató válthatja. Most – különös módon, azt követően, hogy a művésznő nem vett részt a fővárosi teátrumok kormányellenes demonstrációján – mindenki Eszenyi vérét követeli! És támogatják Rudolf Pétert, akit viszont szeretek. De ez nem lehet ok arra egy konzervatív embernek, hogy támogassa ezt a visszataszító, átpolitizált autodafét.”