Megvan az első magyar koronavírusos beteg?

„Gusztustalan, sunyi, szenzációhajhász, csúsztató, paráztató, rémhírkeltő? És persze kattintásvadász? Íme egy kis stílusgyakorlat; üdv a balliberális média mindennapjaiban. »Fundamentalista keresztény szülők megakadályoztak egy evolúcióról szóló előadást«, »Izrael Trump kérésére kitiltott négy színesbőrű képviselőt«, »Mészáros Lőrinc blablabla bármi«… Nehéz eldönteni, hogy a hvg, a 24.hu, vagy a 444 jár élen abban, hogy a címben és a »lead«-ben (bevezető) állítanak, sugallnak, feldobnak valamit (természetesen masszívan a kormány, vagy általában a jobboldal ellen hergelve az olvasókat), majd pedig a cikk további részében valamennyire árnyalják a képet, hiszen a valóság, a tények valamennyire, ha nem is mindig, nem is teljesen, de azért őket is kötik.

Az egy-egy kulcsszóra épülő hiszterizálásban viszont egyértelműen az Index a mester, a csúcstartó. A minap valaki megszámolta, hogy a főoldalon hányszor szerepelt csütörtökön és pénteken a »koronavírus« szó. Korábban is nyújtottak már meggyőző, Goebbels-díjas teljesítményt, amikor Kósa Lajost igyekeztek korrupciós vádakkal lekaraktergyilkolni, és minden cikk róla szólt, vagy amikor Borkai Zsolttal hergelték folyamatosan az olvasókat; de a mostani koronavírusozással valószínűleg saját rekordjukat is sikerült megdönteni.

A kattintásvadászatot, az ún. »clickbait« jelenséget persze jól ismerjük. Az interneten annyi infó jön szembe velünk, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. A legtöbben nem olvassák el a cikkeket, csak a címet, esetleg az első 3-4 sort, a bevezetőt. Ahhoz, hogy valamire sokan rá is kattintsanak, ahhoz felkavarónak kell lennie, szenzációt kell hordoznia. Az ütős címadással persze önmagában nincs baj, de sajnos a félrevezető címek, a csúsztatások is újságírói gyakorlattá váltak. A koronavírusos paráztatás viszont túlmutat a szaGma szokásos alacsony színvonalán is. Felelőtlen és aljas.

Persze, nyilván nincs mögötte semmilyen politikai cél, á dehogy. Még véletlenül sem az a szándék, hogy az emberek alapból legyenek beszarva, rettegjenek, és aztán ha esetleg valóban lesz magyar fertőzött, akkor már a kellően felstenkelt idegállapotban legyenek. Így egy sima »Nem vették elég komolyan a hatóságok a koronavírust«, vagy valamilyen hasonló címmel már kész is, már meg is van a cél: rátolni az egészet a kormányra. Sőt, személyesen Orbánra. Merthogy valakire ilyenkor haragudni kell. És a felizgatott, ösztönösen bűnbakkereső tömeg még a szokásosnál is fogékonyabb a lázításra, a kormányellenes retorikára.”