„Nem gondoltam, hogy egy hét alatt aktualitását veszíti az az írásod, amely a múlt heti Élet és Irodalomban jelent meg. Olyan értelemben veszítette aktualitását, hogy immár sokkal súlyosabb dolgokról van szó, mint amiről ott beszélsz, vagyis, hogy a kormányoldal ellopta a szavainkat, kifejezéseinket…
Igen, a helyzet sokkal súlyosabb, attól függetlenül, hogy amiről ott szólok, az továbbra is működik. Annál nyilvánvalóan nincs súlyosabb helyzet, mint amikor emberéletek kerülnek veszélybe. De, sajnos, azt érzékelem, hogy a propaganda-kommandó ugyanolyan erőbevetéssel dolgozik. Most a cél a közhangulat militarizálása, háborús hangulat gerjesztése, az újabb félelemkeltési kampány. A láthatatlan ellenségtől való félelem az uralmon lévők pozícióit erősíti. Az az érzésem, hogy az Orbán-kormány még mindig azt hiszi, hogy a koronavírus ellen is fel tudja venni a harcot propagandával. Szerintem ez tragikus.
Mi az oka, hogy a legutóbbi, gazdasági lépéscsomagot tartalmazó bejelentést Facebook-oldalán jelentett be a miniszterelnök? És, ahol nem mellesleg, azt is közölte, hogy hét nap alatt megszervezték a vírus elleni védekezést?
Több oka is lehet. Egyrészt már nem akar a néhány nap alatt elhasználódott operatív törzzsel együtt mutatkozni. Másrészt jelezni kívánja, hogy ő mindenki felett áll, és vezénylő tábornokként oldja meg a problémákat. A PR csapat ismeri McLuhan elméletét, amely szerint „a média maga az üzenet”, és ezt öntenék formába a Facebook-üzenettel. A mindenki felett álló, magányos, felelős, gondterhelt – de határozott miniszterelnök. Mint a népmesében a legkisebb fiú, aki egymaga veszi fel a küzdelmet a sárkánnyal, és természetesen győz. Még mindig azt hiszi, hogy győzhet.
Ezért is éreztem azt – visszatérve az első kérdésedre –, hogy immár sokkal többről van szó, mint szavak ellopásáról. Ennél globálisabb a probléma: hihettük, hogy ez a válság megmutatja a magyar kormány számára is, hogy fel kell számolnia azzal a kommunikációval, amellyel eddig operált…
Én is úgy látom, hogy még mindig nem fogták fel a helyzet súlyosságát. Emellett pedig nem csupán globális, de lokális probléma is van: ha körbenézünk, akár a bennünket körülvevő országokban, azt látom, hogy minden kormány sokkal őszintébben, gyorsabban és nyíltabban tájékoztatja a közvéleményt, mint a mi kormányunk.”