Tömeggyilkosok spin doktorai

„A szerkesztőségek és egyetemek falai között vívott háború a baloldal igazi terepe. Olyannyira, hogy a helyzet jelenlegi állása szerint a kultúrharcot megnyerték. (Jóllehet a háború nem ért véget…) Scruton rámutat: a baloldal oly módon tett szert hegemóniára az akadémiai, művészeti és irodalmi világban, hogy meg sem fogalmazták pontosan miért is küzdenek – csak azt, hogy mi ellen. A fennálló rend (olykor kifejezetten éles eszű) kritikája sok esetben elegendő volt ahhoz, hogy a közvéleményt és a fiatalságot is maguk mellé állítsák. Az újbaloldal diadala kétségbevonhatatlan: a mai napig saját nyelvükön kell vitatkoznunk a baloldali értelmiséggel.

Hogyan jutottunk el idáig? Kik az elkövetők?

A Futóbolondok, csalók, agitátorok – Az újbaloldal gondolkodói igen sommás, de korántsem kimerítő választ ad a kérdésre. Sir Roger Scruton vitriolba mártott tollal írta meg a szélhámosság fél évszázadának történetét. (...)

Az így is vaskos, félezer oldalas kötet azonban vitathatatlanul megáll a saját lábán, és sokkal inkább érdemel elismerő szavakat, mint kritikát: a könyvben szereplő személyekről lényegbevágó és érvényes információt kapunk. Sir Roger javára legyen mondva, megcselekedte, amire kevesen lennénk képesek: tisztességgel elolvasta írásaikat, és amennyiben ez lehetséges volt, értelmezte őket. Ezzel óriási terhet vett le azon olvasók válláról, akik szeretnének megismerkedni az újbaloldal gondolkodóival, de nem kívánják kitenni magukat a tartós lelki sérüléseknek, melyeket e mérgezett szövegek okozhatnak. A baloldal gondolkodói ugyanis gyakran helyes felismerésekre jutnak, húsbavágó, pontos kritikáját adják a kereszténység utáni nyugati világnak. De egyvalamivel adósok maradnak mindannyian: a fegyelmezetten és alaposan végiggondolt alternatíva felállításával. Ez a baloldal legjellemzőbb vonása: kritizál, esztétizál, szociologizál, dekonstruál, elbizonytalanít; megmutatja a fonákját, megbélyegez és szembesít, de végül kételyek között hagy.

Mi a teendője mindazoknak, akik nem baloldaliak? – tehetjük fel a kérdést. Scruton válasza egyértelmű: meg kell mentenünk a keresztény gyökerű polgári társadalmat a bürokratáktól, fenn kell tartanunk a szabadság kis köreit, azokat a természetes közösségeket, melyek a világszerte túlságosan is nagyra hízó államban a hatalom ellenpólusai lehetnek. Óvni és erősíteni kell az organikus önszerveződéseket, a társadalom sejtjeit.”