Tizenhárom évvel ezelőtt Szabó azzal a fedősztorival állt elő, hogy nemhogy senkinek sem ártott jelentéseivel, hanem éppen mások megmentése érdekében tette, amit tett. A beismerése utáni napon, 2006. január 30-án, a magyar szellemi élet több mint 100 képviselője önlistázta magát és kiállt »Képesi« ügynök mellett, aki még csak bocsánatot sem kért.
http://nol.hu/archivum/archiv-392443-204674
Kamondi Zoltán filmrendező ugyanezt nyílt levélben tette meg. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök az azévi Filmszemle színpadán látványosan a keblére ölelte és megtapsoltatta a közönséggel Szabót, ami bár felháborító és gyomorforgató volt, végül is nem volt más, mint amire elvtársak között számítani lehetett.
Tisztelt Miniszter Úr, Államtitkár Úr, Kormánybiztos Úr és Képviselő Úr!
2020-at írunk. Szeretném hinni, hogy harminc évvel a rendszerváltoztatás és több mint hatvan évvel 1956 után eljutottunk végre oda, hogy nem a bűnösöket ünnepeljük és tüntetjük ki, hanem a hősöket és az áldozatokat.
Kérem Önöket, hogy tisztázzák a kulturális kormányzat álláspontját a tervezett életműdíjjal kapcsolatban! Nyugtassanak meg, hogy a harmadik Orbán-kormány értékrendjébe nem fér bele a kommunista ügynökök magasztalása, tetteik súlyának elbagatellizálása, és mentegetése.
Kérem ezen felül az Önök segítségét abban, hogy ne egy leleplezett kommunista besúgó életét állítsuk 2020-ban hazánk nyilvánossága és gyermekeink, unokáink elé példaképként. Ez a díj ugyanis egy egész életutat tervez elismerni. Ez az életműdíj megsérti mindazokat, akik a diktatúra alatt is megőrizték tisztességüket és nem szegődtek a hóhérok szolgálatába.
Tisztelettel és barátsággal,
Schmidt Mária”