A globalisták kedvében jár a német bíboros

„Az egyik templom bejáratánál nemzeti zászló lebeg, a másik oltára felett pedig egy szivárványszínű; itt a Himnusszal zárul az istentisztelet, amott pedig a kereszt letakarásával, hogy a soron következő vallási közösséget ne zavarják keresztény szimbólumok.

Ezt az ellentmondásokkal teli, de mégis egy demokratikus társadalmi evolúció során kialakult változatosságot a 2015-ös sorsdöntő események óta számban ugyan kicsi, de annál magabiztosabb és követelődzőbb hangok próbálják szinkronba hozni a korszellem szekuláris dogmáival. Politikai hangadók vallásos vetületeként serénykedő egyházi vezetők elkezdték megkérdőjelezni a kereszténység nemzeti kontextusban való megfogalmazását, és megkérdőjelezték az ezen alapuló inter­pretációs eszközök használatát a liturgiai és egyházi életben.

A keresztény közösséget immár nemcsak egy nemzetek feletti testnek képzelik el, hanem a nemzeti múltat és önmegfogalmazást aktívan tagadó, ezek ellen harcoló erőnek. Ez az attitűd számtalan helyen üti fel fejét, de Európában ennek talán legerőteljesebb képviselője a német püspöki kar elnöke, Reinhard Marx bíboros. A Die Zeit egy 2018-as interjújában azt nyilatkozta, hogy az egyház a hatvanas évektől sokkal globálisabb szemléletet öltött, és ebből kiindulva az ember nem lehet egyszerre nacio­nalista és katolikus.

Keresztényként hazafiak és világpolgárok vagyunk egyaránt, nincs jogunk a jólétet Európa hatá­rain belül tartani és a kontinenst egy erődítménnyé alakítani. Marx a »populizmust« a sátánnal azonosítja, mert ez a másikban az ellenséget látja és félelmet kelt bennünk. Ugyanitt Marx bíboros kifejti elégedetlenségét aziránt, ahogy Bajorországban egy rendelet alapján kereszteket helyeztek el közintézmények irodáiban, mert ez az ateistákkal és más vallások képviselői­vel való konzultáció nélkül történt. Egy írásában ellenállásra szólítja fel a híveket a nacionalizmussal szemben, mert véleménye szerint egyes jobboldali nemzeti erők visszaélnek a tradíciók tiszteletével és a hazaszeretettel.”