Vita és kultúra

„Kétségtelen: azzal, hogy a népakarattal megerősítve 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, a nemzetállamok közösségéhez, úgymond beadtunk a közösbe egyes jogköröket. De ez korántsem jelenti azt, hogy ne lenne jogunk rendelkezni a jövőnkről. Sőt! Látva a bevándorlás kapcsán kialakult konfliktust a régi és az »új« tagállamok között, elemi érdekünk, hogy ez így is maradjon. Ezt az álláspontot képviseli konzekvensen és világos vonalvezetéssel a magyar kormány, amelyet ebben – az október 13-i ellenzéki részsiker dacára – a társadalom döntő többsége támogat.

A globalista elitet kiszolgáló erők világképére kiváló példát hoz Fekete-Győr Andrásék vállalhatatlan diplomáciai ámokfutása. A budapesti olimpia megfúrásával »berobbanó« alakulat újabban román és szlovák jelölteket támogat nyíltan, sőt, mellettük agitál a szomszédos államokban, szemben a magyar aspiránsokkal. Alig hittük, hogy egyszer ez is eljöhet még. Ilyen mélységbe talán még a »nagy előd«, az SZDSZ sem süllyedt. De ott van Gyurcsányné is, aki elképesztő energiákat fektet abba, hogy minden, a magyar kormány által javasolt jelöltet megfúrjon Brüsszelben. Dobrev Klára gyakorlatilag azon dolgozik, hogy hazánknak minél rosszabb legyen az érdekérvényesítő képessége az uniós porondon. Pitiáner és szánalmas.

Ezek után már csak hab a tortán, hogy a kiújuló ellenzéki belharcok és pozíciószerző manőverek hullámain bukdácsoló Karácsony Gergely főpolgármesteri ténykedése is egyre inkább a nyugati cimborák elismerésének és nem a budapestiek elégedettségének kivívását szolgálja. Értsd: előbb lesz melegbár a városházán, mint bármilyen érdemi döntés a szükséges infrastrukturális fejlesztésekről.”