Plakátkampány

„Ha Sztahanov elvtárs tudja teljesíteni a 200 százalékot, akkor lesznek szívesek az elvtársak legalább egyetlen darab címet odahazudni, azazhogy feljelenteni, akarom mondani, megírni Karácsony elvtársnak, mert így még ez a fasiszta csürhe – akarjuk mondani a nép – azt találja hinni, hogy mindössze két darab plakát készült egy fotó kedvééért, azt annyi.

És esetleg azt találja hinni, hogy az »Ezeket a plakátokat tették ki az Index újságíróiról« szalagcím puszta elírás, és a valóság így hangzik: »Ezeket a plakátokat tették ki az Index újságírói«. 1942-ben ismertem meg Dániel Zoltánt. Egy ismerősöm, név szerint Galván Tivadar mutatott be neki, aki az autógyárban dolgozott. Akkor még nem tudtam, hogy az… Bocsánat elvtársak, ez egy másik szöveg.

A haladásért folytatott harc olykor összezavarja az embert. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben nem bízik, és aki a színpadon csirkét darál, az műanyag szívószálat is képes eldobálni – tehát betiltjuk! Még valami.

Megkérnénk a partizán elvtársakat, hogy ha legközelebb ilyen szabotázsakciót készítenek elő, szerezzenek be több csirizt, mert láthatóan a plakátok alig voltak felragasztva. Erre legközelebb mindenképp ügyeljenek!”