Az a fehér ló...

„Horthy személye és bevonulása azonban örökre szálka maradt a baloldal szemében. Nem is csoda, hiszen minden volt, ami ők nem. Úr volt, keresztény, szavatartó, megvesztegethetetlen és hazafi. Mindig azt gyűlöljük a legjobban a másikban, amik mi nem lehetünk. Nem bocsátották meg neki sohasem, hogy kemény kézzel rendet tett, hogy kivezette az országot a trianoni katasztrófából. 

VÁDOLTÁK IS AZTÁN MINDENNEL, AMI ESZÜKBE JUTOTT.

Az első ilyen vádpont a »fehérterror«. És – mivel új dolgot nem tudnak kitalálni Marx óta – ezért Kunhalmi képviselőnő most éppen nem az ajtónak, hanem a vörösterror áldozatainak állított emlékműnek rohant neki, mondván, hogy amint hatalomra kerülnek, a „fehérterror” áldozatainak is emléket állítanak majd. Kunhalmi és elvtársai csak azt felejtik el hozzátenni a »fehérterror« kilengéseihez, hogy a kommunisták szándékosan taszították olyan anarchiába az országot, ahol aztán ilyenek történhettek, azokban a zavaros hónapokban, míg helyre nem állt a rend.

Horthy maga parancsba adta, hogy az emberei kerüljék a bosszút, és azt is mondta, hogy »A rendetlenkedőkbe belelövetek, és ha az jobbról történik, a különbség csak annyi, hogy azokba fájó szívvel fogok lövetni, míg egy baloldali rendetlenkedésbe passzióval.«

NÉZZÜNK EL NEKI ENNYI RÉSZREHAJLÁST.

A másik vád az antiszemitizmus. Ahhoz, hogy ezt megértsük két dolgot mindenképpen figyelembe kell venni. Az első, hogy a kommün vezetői, tán az egy Garbai Sándor kivételével, zsidók voltak. (Garbairól egyébként az a Rákosihoz kapcsolódó történet járja, hogy azért választották meg, mert nem volt aki szombaton is aláírja a halálos ítéleteket.) Így aztán, azidőtájt nem volt nehéz összekeverni a kommunistákat a zsidókkal. Azt is látnunk kell, mikor ma olvassuk ezeket az antiszemitának nevezett írásokat, hogy akkoriban nem volt divat a politikailag korrekt beszéd. Nem csak nálunk, sehol sem. 

Akkoriban Európa-szerte kerültek hatalomra, illetve a hatalom közelébe kifejezetten antiszemita pártok. 1921-ben például egy belügyminiszteri rendelet megfosztotta a zsidókat attól a lehetőségtől, hogy osztrák állampolgárságot kapjanak, mert csak azok kaphattak ilyet, akik »azonos nyelven beszélnek és azonos fajhoz tartoznak«. Mégse olvasom sehol, hogy az osztrák szocdem kormány antiszemita lett volna. Ezt a magvas és tömör meghatározást egyébként nem az ujjukból szopták, hanem a Monarchia felbomlása utáni békeszerződés egyik pontja volt. A mai, mainstream történetírás minden ilyen megnyilvánulást a holokauszt felől vizsgál, pedig mai tudásunkat és gondolkodásmódunkat rávetíteni egy korábbi korra, a legelemibb történetírói hiba.”