Aki ma elutasítja a politikai részvételt, nem csak él, hanem visszaél a kiváltságaival

„A biztos otthon hiánya: jogfosztás, ami mérhetetlen szenvedést okoz.

Arra az idős budafoki úrra gondolok, akit nemrégiben a lakásmaffia módszereihez hasonló eszközökkel tett hajléktalanná Budafok-Tétény önkormányzata. Ennek megakadályozásában a családsegítő szolgálat nem csak hogy nem segített neki – az önkormányzatnak segített abban, hogy hajléktalanná tegye őt. Az önkormányzat azóta sem engedi vissza a 22 négyzetméteres otthonába, hogy kiderült, már a bérleti szerződését is törvénysértő módon mondták fel. Ez az idős budafoki úr azt mondta, hogy amióta kitették az otthonából, úgy érzi: ő egy senki.

Arra a családra gondolok, akiket törvénysértő módon lakoltattak ki az elárverezett otthonukból, miután azzal fenyegették meg őket, hogy »elvitetik a gyerekeket állami gondozásba«, és ahol a gyerekeket az iskolában azzal csúfolták, hogy hajléktalanok és csövesek lesznek. Arra az idős asszonyra, akit a fia betegsége miatt tett ki az önkormányzat abból a lakásból, ahol évtizedek óta lakott, és aki utána hónapokig ugyanabban a bérházban aludt, a kukák mellett, a lépcsőházban.

Arra a nőre gondolok, aki hiába próbál cserelakást kérni az önkormányzattól, pedig két gyermeke évek óta asztmás a nedves és penészes falaktól, egyiküknek pedig pszichiáterhez kell járnia azóta, hogy az önkormányzat majdnem kilakoltatta őket. Arra a nyugdíjas, tartósan beteg házaspárra, akiket az önkormányzat tett utcára  – az idős nő emiatt öngyilkos akart lenni, ezért pszichiátriára vitték, a férjét pedig egy utcán élő embereknek fenntartott éjjeli menedékhelyre.

Szomorú történetek, nem igaz? Nagyon sok hasonló – és hasonlóan szomorú – történetet tudnék még felidézni. Az a helyzet azonban, hogy ezeknek az embereknek nem lesz jobb attól, ha sajnáljátok őket. Ugyanis nem sajnálatra van szükségük, meg leereszkedő jótékonyságra, meg esetleges méltányosságra, könyörületre meg segélyekre, hanem szolidaritásra. Szociális jogokra és egyenlősítő újraelosztásra. A kirívó gazdagság és a nyomor ugyanis ok-okozati összefüggésben állnak egymással. Társadalmi problémákra társadalompolitikai – vagyis politikai – válaszokat kell adnunk.”