Kajak

„Magában így sopánkodott: kár volt az elő-előválasztásba belemenni és elszenvedni egy vereséget, amikor most is – miként Kálmán Olga – beszállhatott volna, hogy még egyszer kikapjon. Éppen azon tanakodott, miért veri meg őt mindig mindenki, amikor majdnem elgázolta egy biciklis. Még szinte be sem fejezte a káromkodást, máris megvilágosodott: ezek a biciklisek, azzal a fura ötlettel, hogy egy kétmilliós városban kerékpáron közlekedjenek autók-gyalogosok-buszok között, milyen erős, megkerülhetetlen lobbit alkotnak. Valami hasonló innovációval még oda lehetne érni a főpolgármester-választásra is akár, hiszen Puzsér is indul, pedig nem is előválasztott.

Íme, pillantott Csaba a nagy víz felé, itt van előttünk Európa legnagyobb országútja, a Duna. Micsoda környezetszennyező és drága marhaság aszfaltozott utakon, belső égésű motorok hajtotta járművekkel pöfögni a városban. Válasszuk a XXI. század klímabarát közlekedési eszközét, a kajakot! Járjon mindenki kajakkal munkába és iskolába! A fontosabb csomópontoknál kisebb leágazásokat, csatornákat lehetne létesíteni, megspórolhatnánk az útépítést, karbantartást.

Meg is erősödne a lakosság, az öregasszonyok fogadhatnának bérevezőst, külön sávokat jelölnének ki bójákkal az északi és a déli irány számára. Kikötőket telepítenének, ahonnan evezőt és kajakot bérelhetnének, ez a Bukik rendszer. A hármas metró napi hatszázezer utasát át lehetne terelni a Dunára; nincs több gond a légkondival. Rendbe tenné Budapest gazdaságát is, temérdek kajakkészítőre, -javítóra, bójakihelyezőre, csatornaásóra volna szükség. A lassúságot és elmaradottságot jelképező »Sétáló Budapest« helyett a dinamikus, modern »Kajakozó Budapest« lenne a szlogen.