Most

„E kijelentést az a nemrég történt – és a hatalom számára felháborító, azóta is megemészthetetlen – eset váltotta ki, hogy az Európai Parlamentben a magyar ellenzéki képviselők nem támogatták a fideszes jelölt megválasztását alelnöknek. Ellentétben a kormánypártiakkal, akik viszont megszavazták az ellenzékit. Megint csak: most.

A szocialista kormányok idején még nem érezték magukénak – Orbán Viktor kifejezésével élve – ezt az ökölszabályt. (A félreértések elkerüléséért, így nevezik azt a lényegre törően megfogalmazott egyszerű szabályt, amelyhez az ember általában tartani tudja magát.) Ám a fideszesek – akkor még ellenzékben – hosszan triumfáltak például, amikor Kovács Lászlót a többség nem támogatta tervezett uniós biztosi posztján. Öt évvel később tovább is mentek: nemet mondtak Andor László biztosi kinevezésére, és ezzel Szájer József még el is dicsekedett.

Azóta jelentősen változtak az idők. Igaz, Orbán megítélése szerint a baloldal maradt internacionalista – amilyen eddig is volt –, a hazáért pedig kizárólag a magát nemzetinek kikiáltó oldal áll ki. Szavakban persze mindig, de főleg akkor, amikor érdekei azt diktálják. És az ő nézőpontjukból így »hazaárulónak« is lehet minősíteni mindenkit, aki nem úgy táncol, ahogy a hatalom fütyül. Mindez természetesen a kommunikáció és a propaganda bűvkörébe tartozik, amit a helyzet, a körülmények és elsősorban a vezér határoz meg. Aki aztán a rádióban finoman, bár határozottan fogalmaz. A többi pedig a megmondóemberek dolga.”