„Az, hogy valamelyik balliberális képviselő átlépi a vörös vonalat, az várható volt. Az MSZP-Párbeszéd, a Jobbik, az LMP egyáltalán az ellenzék erőszakos fellépése az Országgyűlésben, a parlament előtt, az MTVA elfoglalásának kísérlete, fenyegetőzés akasztással, börtönnel, Magyarország lejáratása az Európai Parlamentben mind-mind előre jelezte, hogy valahol elszakad a cérna.
Azt mindig is tudtuk, hogy a szocialisták, liberálisok, egyáltalán a kommunisták lenézik a választóikat, semmibe veszik akaratukat, végtelenségig kihasználják híveiket, képesek az erőszakra is (lásd 2006-ban Gyurcsány rendőreivel a békés tüntetőkre támadt, lövetett), de arra nem számított senki, hogy eljutnak a jobboldali, nemzeti szavazókhoz, akiket az egyik leggusztustalanabb állatfajhoz hasonlítanak.
Miért írtam az elején, hogy miért nem jó üzenet, ha patkányoznak Magyarországon? Ennek történelmi hagyományai vannak. Éppen százegy évvel ezelőtt ragadta magához a hatalmat Budapesten a szabadkőművesség. Ekkor már évtizedek óta folyt a több mint ezer éves keresztény magyar állam elpusztítására irányuló aknamunka. Az egyre elvaduló magyar- és keresztényellenes uszítás főképpen Budapesten megteremtette azt az országszerte ugyan kisebbségben lévő, de harsány és erőszakos társadalmi bázist, aminek segítségével 1918. október 31-én a hazaáruló Károlyi Mihályt maguk előtt toló nemzetvesztők megragadták a hatalmat.”