Mi nem ilyen Európát szeretnénk!

A jelek szerint a többi 187 áldozat szót sem érdemel...

Az iszlám gyakorlatilag a júdaizmusból fejlődött ki. Az alábbit I_Isti idézte valahonnan: "A feljegyzések szerint Mohamed ekkor az iszlám vallásgyakorlatban is igyekezett minden zsidó hatást felszámolni. Az imádkozás iránya már nem Jeruzsálem lett, hanem Mekka, s a jom kippuri napra emlékeztető rendszeres böjtölésből megszületett a ramadán." Ebből pedig az következik, hogy eredetileg rengeteg júdaista - farizeus - vallásgyakorlatot vették. Ezt le is lehet ellenőrizni: http://lexikon.katolikus.hu/J/judaizmus.html "'zsidó vallás'-t v. 'zsidó életmód'-ot jelent. szorosan zárt csoportot, mely szigorúan elkülönült a helybeli pogányoktól Étkezési törv-eik miatt nem ülhettek egy asztalhoz a pogányokkal, nem ismerték a vegyes házasságot, a szombat miatt megtagadták a katonai szolgálatot, s nem látogatták a nyilvános játékokat, mert a ruhátlanságot és a játékokhoz kapcsolódó áldozatokat elvetették. Életük a „tiszta vallásosságra” (Jak 1,27) törekedett. A júdaizmus 2 pontban fejlesztette tovább és hangsúlyozta egyoldalúan az ÓSz tanítását: 1. Nyomatékosan hirdette Isten transzcendenciáját. Az „Egy, az Egyetlen” azonban (a 19. sz. deizmusra emlékeztető módon) elveszítette kapcsolatát az emberrel és a világgal. A támadt szakadékot köztes lényekkel töltötték be: →angyalok, →démonok, →hatalmasságok (Philónál: logoszok). Jellegzetes vonás az →antropomorfizmusoktól való tartózkodás: nemcsak a testi tevékenységet (pl. az étkezést, vö. Ter 18,8) akarták kizárni, hanem még a tudást (3,5; Kiv 3,19) és a gondviselést (Ter 50,20) is. A júdaizmus szerint Istenben nincsenek érzelmek: többé már nem „harcos” (Kiv 15,3), nincs haragja (15,8; Zsolt 11,5), sem megbánása (Kiv 32,12). A júdaista magyarázata szerint Jákob harcát (Ter 32,25-33) v. Mózes szemtől szembe való találkozását (Kiv 33,11) Istennel nem szó szerint, hanem allegorikusan kell érteni. A júdaizmusból ered a →kabala is. A júdaizmus másik jellemzője a →Törvény kínosan pontos megtartása. (...) a mózesi előírásokat nem a próf-k lelkületével, hanem aggályoskodó kicsinyességgel magyarázta. A betűhöz való hűségben kereste a biztonságot, anélkül, hogy a →szív engedelmességét értékelte volna. Ennek következtében sokaknál a cselekedet ( - böjtölés, - alamizsna, - imádság, - mosakodás) foglalta el az igaz vallásosság helyét. Ebből született a meggyőződés, hogy az ember igazsága a tettekből fakad. S ha mindehhez meggondoljuk, hogy a júdaizmus a tkp. törv-hez teljesen járulékos (olykor erkölcstelen: Mk 7,11: →korbán) előírásokat kapcsolt („az ősök hagyományai”), érthetővé válik, miként jutottak a →farizeusok arra a keményszívű és önelégült magatartásra, ahogy az evang-ban megmutatkoznak. A júdaizmusban a hittagadás, a vallási közömbösség és az erkölcstelenség sokkal ritkább jelenség, mint más mozgalmakban." Mindezek rendkívül hasonlítanak az iszlámra (plusz körülmetélés stb), vagyis teljesen nyilvánvaló, hogy az iszlám nem egyéb, mint a júdaizmus egy variánsa, valójában valamiféle farizeuskodás, ami ellen Jézus és a tanítványai is elkeseredetten küzdtek, és akik meggyilkolták Jézust.

Mert a spanyol áldozatok emlékével mi a baj?

És azóta hány iszlamista gyilkosság, merénylet történt Európa szerte.