Klubtagság

„Európa, főként Nyugat-Európa népeinek általános mentális, morális, spirituális állapota ahhoz ugyan már elégséges, hogy elkezdje felismerni a rá leselkedő végzetes veszélyeket, de hogy koherens elbeszélési módra épülő, óriási áldozatokkal járó létküzdelemre is készen áll-e, az egyelőre erősen megkérdőjelezhető. Márpedig ahogy mondani szokás, a történelem mindig hozott anyagból dolgozik, vagyis kiindulni csak abból tudunk, ami van. A 2015 óta a migráció (pontosabban bevándoroltatás) okozta egyre súlyosabb válság sokkhatása nyomán valóban elkezdődött egy reménykeltő ébredés, ám ez az ébredés egyelőre inkább csak egy heves és indulatos elutasítás.

Leginkább annak a fenyegetésnek az elutasítása, hogy a most már évtizedek óta lecsúszóban lévő nyugati középosztály a migráció nyomán még veszélyesebb helyzetbe kerüljön. Nemet mondani tehát már tud a nyugati ember, de igent még nem nagyon. Hisz egyelőre szinte teljesen hiányzik az az egységes elbeszélési mód, amelynek értelmezési kerete a hosszú távú teendők kirajzolására is alkalmas lehetne. Ezért aztán a klub, pontosabban a klubtagság fenntartása akkor is elengedhetetlen lehet, amikor ezért esetleg túlságosan nagy árat kell fizetni. Európa uralmi rendszerének adott szervezeti-intézményi rendszere ugyan teljesen alkalmatlan arra, hogy a földrészünk történetének legsúlyosabb válságából való kilábalást irányítsa, ám a rendszer átrendezése csak fokozatosan mehet végbe. Még akkor is, ha ez számos alkalommal igényel – elsőre talán vállalhatatlannak tűnő – kompromisszumokat is.”