Az elvtelenség ára

„Lehet-e hosszú távon politikai tőkét kovácsolni a szélsőséges erőkkel kiegyezve, sőt az embertelen eszmék zavaros fejű képviselőit mentegetve?

A történelmi példák azt mutatják, hogy az ilyen kísérletek rendre kudarcot vallanak, akár a bal-, akár a jobboldali szélsőségekről van szó. Bár kétségtelen, hogy a mai magyar közéletben a korábbiaktól eltérő, sajátos folyamat zajlik: a baloldali, liberális politikai pártok és azok szellemi holdudvara próbál szalonképessé nyilvánítani nyíltan antiszemita, a nemzeti szocializmust idéző megnyilatkozásokat.

Míg a XX. század elején, a magyarság talán legtragikusabb időszakában az akkori polgári radikálisnak nevezett liberálisok és a szociáldemokraták minden idők leggyengébb képességű államfője, Károlyi Mihály vezetésével a vörös diktatúrának ágyaztak meg, a szellemi utódok most a szélsőjobboldallal paktálnak le az áhított hatalomért.

Karácsony Gergely, a gyakorlatilag mérhetetlen támogatottságú Párbeszéd nevű egylet társelnöke legutóbb a Hír TV műsorában odáig jutott a szerecsenmosdatásban, hogy kimondta: nem náci az, aki a zsidó országgyűlési képviselők listázását kezdeményezi. Gyöngyösi Márton 2012-ben állt elő ezzel az »innovatív« ötlettel a parlamentben, ami óriási felháborodás váltott ki, tömegtüntetés követte, ahol a Fidesz és a baloldali ellenzék egyöntetűen elítélte a listázás gondolatát.

Karácsony Gergely, aki akkoriban az LMP képviselője volt szintén felháborítónak nevezte Gyöngyösi szavait, és kijelentette: »rendszeresen előfordul, hogy jobbikos képviselők nyíltan cigányoznak, zsidóznak a parlamentben«.”