Junckerségek, avagy ideje lenne kijózanodni

„Tegnapelőtt Klaus Iohannis román elnök is elment – ő volt a soros? – az Európai Parlamentbe, ahol biztosított mindenkit afelől, hogy Románia márpedig a végsőkig kitart az európai (uniós) értékek mellett. Hogy mik is azok a szóban forgó értékek, azzal valószínűleg maga sincs tisztában, de ez nem lehet akadálya annak, hogy megígérje, kitart mellettük… Már miért ne ígérné meg, ha azzal is beérik. Cserébe aztán Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke – két isiászos roham között, vagy éppen annak közepette – maga is mindent megígért Iohannisnak.  Elvégre németek valának valaha mindketten: igaz, belőle Zsanklód lett az idők folyamán, Klausból pedig virtigli román politikus. Egy a közös bennük: nem, nem az isiász, hanem az önfeladásra való hajlam.

Mit is mondott az Európai Bizottság elnöke? Ezt: »December elsején Románia a nagy egyesülést ünnepli, ahogy azt román barátaink mondani szokták. Szeretném elmondani (Iohannis – a szerk.) elnök úrnak, hogy persze, ez egy román ünnep, de ugyanakkor európai is. Mert minden, ami Romániát érinti, Európát is érinti. Minden, ami Romániához tartozik, nem idegen Európától sem. Azon a napon tehát együtt fogunk megünnepelni egy nagy történelmi pillanatot, amely Romániának és Európának is fontos.« Tette mindezt október 23-án, az 1956-os magyar forradalom napján. Az időzítés tökéletes volt. Az »értékválasztás« pedig igencsak arulkodó arra nézvést, hogy merre tart Európa.

Bár szomorú a történet, mégsem haszon nélküli: az ilyen és ehhez hasonló junckerségek alapján tudhatjuk meg, mik is azok az európai (uniós) értékek, amelyekről isiászos tobzódásaikban Európa jelenlegi teljhatalmú urai hadoválnak. Ideje lenne kijózanodni, feleim!”