Valami a vendéglátásról

„Vasárnap este van, a lovak nyugtalanok (-ak?), a 4-6-os villamoson unottan zötykölődik a kokain. Félreérthetetlen jelek mutatják, hogy közeleg a Móricz Zsigmond körtér.

Beülök a Sellőbe, a Nagykörúton egyedül itt kapható Jägermaster, Unikum és Ballantyns. - Intek a pincérnőnek, ő kedvesen visszaint, majd megfeledkezik. Újból intek felé, erre fenyegetően beszédbe elegyedik egy vonzó albán férfival (-vel?); fogaik közül néhány pillanatra kiszűrődik a Nostromo űrhajó émelyítő fénye.
Rendeljen ezektől az, akinek két anyja van.

Egy darabig még elüldögélek, semmi nincs már nyitva, persze, csukva se, gazdasági gyrososok borítják a mélység színét, kissé balra hétfőtől hatha yoga indul - érdeklődni a plébánián -, jóképűnek mondott satöbbi, hadjuk, az ember mégse merüljön mély álomba a tulajdon blogbejegyzésében, aztán lassan elindulok.”