„Éljen Eduárd, éljen az elpenészedő ország, a múltba forduló, jövőtlen jelentelenség!
Éljen Eduárd, éljenek a kivágott erdők, az ellopott tavak, a stadionokban fűtötten kövérlő fű, s a barom is éljen mind a kliensek, vazallusok, tányérnyalók és cinkosok grátisz baromhizlaldáiban!
Éljen Eduárd, a nofuturizmus fakó éllovasa, az önmaga farkába harapó görbe kronológia!
Éljen Eduárd, éljenek a kibővített börtönök, a kistafírozott magánközalapítványok, a milliárdos fociklubok, a Makovecz-focipályák!
Éljen Eduárd, éljenek a lerobbant kórházak, az agyonhajszolt ápolók, a kivándorló orvosok, a lejárt gyógyszerek, a viruló fertőzések, az amputált végtagok, az infarktus-várólisták, a savanyodott híglevesek, a folyosókon haldokló betegek!
Éljen Eduárd, éljenek a »lakóhelyükhöz közeli« börtönökbe zsuppolt hajléktalanok, a közterületen életvitelszerűen megfagyók, a városokból kitiltottak, a megvertek és megalázottak!
Éljen Eduárd, éljenek az elnyomorított óvodák, az elbutított iskolák, a PÖCS-re és portofólióra kényszerített, kiuzsorázott és megalázott tanárok és iskolai alkalmazottak, a buta nacionalista uszítássá alázott középszintű oktatás, a szétzúzott felsőoktatás, az ipar rabszolgaigényére szabott teljes közoktatás, éljenek az államteológia szolgálólányává alázott tudományok!
Éljen Eduárd, éljenek a szolgalelkű, állami pénzen hizlalt bárdok, az üdvözlő kantátákat kántáló pohos udvari költők és dús bolondok, kobzosok, tekerőlantosok és töröksíposok, éljen Őfelsége sajtója, kormánya és ellenzéke, éljenek az előretolt helyőrségek és a hátrahagyott taposóaknák, éljenek az aranyozott minthaélne-szobrok, a gigantikus kertitörpék, a kurzuslovag-regények, az üdvtanok, a lojális eretnekek az óperenciás tenderen innen és túl!”