A NER fogságában

„Orbán a jelenlegi ellenzéket politikai díszletként kezeli. Számára a polgári lét, a civil mozgalom az igazi veszélyforrás. Csak a civilek őrizték meg intaktságukat, csak ők erősödtek meg a nyolc év alatt. Az Európai Unióban is felértékelődnek a nem kormányzati szerveződések. Lényegük a kormányzattól való függetlenség, az autonómia, a szabad véleménynyilvánítás. Az autokrata rendszer inverzét képviselik, így hát természetesnek kell vennünk, hogy a hatalom évekkel ezelőtt nekirontott az Ökotárs Alapítványnak. Most a Stop, Soros! törvénnyel akarja megtörni a civileket.

A rezsim vesztét feltehetően azonban más idézi elő. A munkaalapú társadalom drámai összeomlása várható. A digitalizációs forradalom öt-tíz éven belül mindent megváltoztat. A gazdaság mellett a szolgáltatás, az államigazgatás is gyökeres átalakulással néz szembe. Kulcsszerepet kap az oktatás és az innováció. Ezt Orbán is érzékeli, ezeken a posztokon vett be a kormányába két sikeres akadémikust. A fizikai munka döntően a robotoké lesz, az ipar, a szolgáltatás terén a szellemi munka nagy részét az algoritmusok, programok révén kevesebben és a magasabb tudással rendelkezők látják el. Az EU a képzett szakembereinket öt-tízszeres bérrel fogja elcsábítani tőlünk. Az alulképzett emberek nem csak itthon, Nyugaton sem találnak munkát.

Az ellenzéki pártok kritikus időszakban mondtak csődöt. A kialakult helyzetet az teszi számukra védhetetlenné, hogy a demokratikus oldalnak szüksége lett volna olyan súlyos, életbevágó mondanivalóra, amellyel az orbáni virtuális világot, a harcot a bevándorlás, Soros, Brüsszel és az ENSZ ellen, a félelemkeltést, a gyűlölködést tarthatatlanná tehette volna. A magyarok többsége utálja ugyan még a pirézeket is, de az EU-t választotta és választja ma is. Vizionálniuk kellett volna a választók számára, hogy gyermekeikre, unokáikra milyen kihívások várnak már rövid távon is. Nem tették, maradtak a NER foglyai.

Nehéz évek jönnek. A tudásbázisú forradalom azonban jön, erre kell felkészülni.”