„Mármost mindössze két intézményrendszernek van Magyarországon az innováció érdemi fejlesztéséhez szükséges pénze és szellemi tőkéje: a felsőoktatásnak és az MTA-nak. Palkovics László először az egyetemeket próbálta besorolni a hadseregébe, ez azonban nem sikerült, az EMMI visszaverte a kísérletet. Vagy jogos volt a dolog, vagy nem, mindenesetre a csata már az előtt eldőlt, hogy megkezdődött volna.
Nem maradt más hadsereg, csak az akadémiai kutatóhálózat, a hozzá való pénzzel, paripával, fegyverrel és kutatógárdával. Palkovics László másodjára ezt próbálta betagozni a saját innováció-fejlesztő projektjébe. A médiavisszhang alapján azt lehetne gondolni, hogy az Akadémiával kialakult konfliktus mélyén néhány társadalomtudományi kutatás szükségessége vagy fölöslegessége körüli vita rejlik. Holott egészen másról van itt szó. A kérdés az, hogy az innováció-fejlesztésért felelős miniszter kivel és mivel fog innovációt fejleszteni. Mert a minisztériumi apparátussal aligha fog.
Palkovics László, aki kiemelkedően fontos ügyért, a magyar innováció fejlesztéséért indult csatába, ennek a csatának az első ütközetét elveszítette, amikor az Akadémia ténylegesen kevesebb, mint egy órát kapott egy olyan törvény véleményezésére, amely alapvető befolyással van rá. A háborút azonban megnyerheti, bár nagy körültekintésre lesz szüksége.”