A modern kereszténydemokrácia

„Nekünk, akik hivatásszerűen vagy csak lelkesedésből a magyar közélettel foglalkozunk, nem jelentett újdonságot, amikor Orbán Viktor miniszterelnöki székfoglalójában bejelentette, hogy az általa vezetett politikai közösség feladata a modern kereszténydemokrácia kiépítése.

Immár negyedszázada működik a Fidesz szövetségben az egyetlen magyar kereszténydemokrata párttal. 1994 őszén Latorcai János személyében először állított a Fidesszel kiegészült jobboldal közös főpolgármester-jelöltet.

Azt is tudjuk már jó ideje, hogy a Fidesz a keresztény értékrend politikai képviseletét vállalja, s a demokratikus felhatalmazáson alapuló kormányzás elvének elkötelezett támogatója és 1998 óta több alkalommal nyertese is. Belföldről nézve annak deklarálása tehát, hogy a magyar kormánypárt kereszténydemokrata, nagyjából annyi az újdonságereje, mintha azt jelentette volna be a kormányfő, hogy mostantól a nemzeti érdekeket képviseli.

A jelzőváltás értelme, ezek után kitalálható, nem is elsősorban belpolitikai jelentőségű, hanem a nemzetközi térnek szól. A miniszterelnök egyfajta pozitív önképet fogalmazott meg, amely az európai politikai térben jobban érthetővé teszi politikai céljait. Amikor a 2014-es választások után Orbán Viktor a híres-hírhedt tusnádfürdői beszédében a liberalizmus alapvető értékeit nem tagadó, de sajátos, nemzeti megközelítést tartalmazó illiberális állam építésének feladatáról beszélt, ellenlábasai megörültek a szófordulatnak, s azóta nem múlik el nap, hogy a szebb napokat is látott nyugati sajtó le ne írná, hogy a magyar miniszterelnök illiberális.

Ekkor még a migrációs válság s az utána következő példa nélküli gyűlöletkampány Orbán Viktor ellen sehol sem volt. A kormányfő 2014-ben külföldi ellenfelei számára csak egy kellemetlen győzelmen volt túl, amely a társadalmi Orbán-ellenességről szőtt, újmagyarul vágyvezéreltnek nevezett elméleteiket megcáfolta. Orbán Viktor ezzel szemben a nemzeti, keresztény, konzervatív és szociálisan érzékeny kormányzását sikerre vezette. Az általa okozott gazdasági érdeksérelmek és ideológiai vereség miatt érthető volt ellenségképpé formálása.

A miniszterelnök hiába védekezett a mesterségesen keltett nemzetközi felháborodás ellen, vádlói nem akarták meghallgatni és megérteni. Soha nem mondta, hogy ő illiberális demokrata lenne, de mégis annak nevezték ellenfelei. A nemzetközi felháborodás miatt végül a „jelző nélküli” demokrata elkötelezettsége mellett tört lándzsát 2014 nyarán, de az őt megbélyegzőknek ezek a szavak már nem voltak hallhatók.”