„Semmi kétség: Robi medve migránsmedve. Illegálisan haladt, igaz északról dél felé. Ócska trükk: Szlovákiából érkezve léphette át a határt és onnantól egy frászban üldözte napokig a fél ország. Még jó, hogy nem lőtték azonnal agyon, pedig kocsmai hangok - »mi a jó k...va anyját keres ez itt, hadd tanuljon a fajtája, nincs semmi keresnivalója egy idegen faunában« - követelték. Ám, aztán az első feles-sör körök után ugyanezek szeme könnybe lábadt, mégis csak befogadó nemzet vagyunk, így a medve megmenekült. Végül aztán – »mélységi ellenőrzés« - Sándorfalva közelében a Szegedi Vadaspark igazgatója altatólövedékkel elaltatta, Robi most várja, mit dönt felőle ma az illetékes bizottság.
Most is akadt persze vehemens bicikli-túltoló. A Facebookon legott szerveződik »egy esemény«, a szabadság szimbolikus aktusa: »közös hazasétálás Szlovákiába Robival, az abonyi medvével« címmel. »Sajnos a napokban bármennyire szorítottunk is Robinak, hogy elérje a célját, (bármi volt is az) így is sikerült tőrbe csalniuk. Milyen világ az, ahol egy medve nem sétálhat szabadon a természet és az autópálya lágy ölén?« A Szegedi Vadaspark pénztárosa – mint autentikus hírforrás – azt mondja: »Robi raboskodása már nem tart sokáig és szabadmancsra helyezik. Mindenkit várunk, aki szereti az állatokat, és szeret sétálni úttalan utakon.« Így a tűrhetetlen liberális szólam, amely a medve szabadságjogaiért küzd, s amely – »hazasétálás Szlovákiába – alighanem revizionizmus-háborgást ver majd vissza »odaátról«.
Látni: errefelé egy medve sorsa sem könnyű. Főleg úgy, hogy senki meg nem kérdezte, mit akar ő? Mert tolmács, az nincs, persze, meg északi kerítés. Csak a siránkozó jogvédők. Meg a Bükki Nemzeti Park, amely ódzkodik befogadni.
Így alighanem hazatoloncolják Szlovákiába. Az biztonságos ország. A hülyéje, minek jött át.«