Szexista zaklatások: emeljük fel végre a hangunkat!

„»Biztosan nem szavaznék rád, de az arcodra azért ráélveznék.«

Illik nekem ilyet leírni ide politikusként? Egészen biztosan nem. Durva, polgárpukkasztó, felháborító? Igen. Megtörtént? Igen.

Ez csak egy kiragadott példa abból a rengeteg utcai abúzusból, amit nőként, ebben az esetben politizáló nőként nap mint nap át kell élnünk. Az elmúlt napok során nagy vihart kavart Szentesi Éva író facebookos bejegyzése, amiben azt részletezi, hogy mennyire undorító, otromba, szexista zaklatással szembesült, amikor egyszerűen csak sétált az utcán. A bejegyzéshez csatolt is egy képet az ezt elkövető férfiakról, amit később annyian jelentettek, hogy a Facebook eltávolította. A férfiak képét távolította el, mert a társadalomban ezek szerint úgy néz ki, hogy ez az elfogadott. Elfordítani a fejünket, félrenézni, megmagyarázni magunknak azt, hogy igazából nincs is semmi probléma azzal, ha valakit a külseje, a nőiessége, a foglalkozása miatt otrombán támadnak. Ilyenek az emberek, ne foglalkozz vele, rosszabb esetben még azt is elmondják sokan, hogy ez ezzel jár, ezt vállaltad.

Szerintem meg itt az idő, hogy végre felemeljük a hangunkat. Nem, nem ezt vállaltuk. Persze, egy idő után mindannyian megszokjuk azt, hogy félrefordítjuk a fejünket ha egy-egy televíziós megszólalás után olyan kommentek jönnek, hogy a megszólalók kivel mit csinálnának az ágyban, vagy amikor egy nyilvános fórumon az ellentábor nem a mondandónkat, a stílusunkat vagy a politikánkat kritizálja, hanem a külsőnkre, a nőiességünkre tesz iszonyatosan ordenáré, dehonesztáló megjegyzéseket. Egyszerűen elfogadhatatlan az, hogy egy olyan országban élünk, ahol különösebb lelkifurdalás nélkül dobálnak be egyesek olyan mondatokat az utcán a velük szemben álló embertársaiknak, mint a fent idézett mondat, amit egy vidéki nagyvárosban induló női jelöltünk kapott az arcába. De saját példát is tudnék hozni bőven, mert ugyan a nyolcadik kerületben is csak nevettünk azon, amikor a plakátomra nagybetűkkel rástencilezték azt, hogy »basználak«, vagy amikor aláírásgyűjtéskor azzal jöttek oda a kifejezetten intelligens állampolgárok, hogy akkor szavaz rám, ha hazamegyek vele és »leápolom«.

Talán most jött el az ideje annak, hogy egy kicsit nyilvánosan is felháborodjunk azon, amit sokáig csöndben viseltünk el. És nem csak a stíluson, meg azon, hogy ilyet nem illik leírni, hanem azon is, hogy basszus, ezt tényleg emberek rendszeresen elszenvedik. Nem gondolom persze, hogy ettől bármi jelentősen megváltozna. De annyira jó lenne, ha például elkezdenénk arról beszélni, hogy ok-e az, hogy egy női közszereplő olyan kommenteket kap, mint például az alábbi képen megjelenítettek, amiket egy random kiragadott youtube-ra feltöltött videom alá rakott be valaki? Ok-e az, hogy egy nekünk tetsző, vagy pont hogy nem tetsző nőhöz az utcán olyan szöveggel megyünk oda, amitől amúgy minden jóérzésű ember szégyenében félrefordítaná a fejét? És nem, ez nem udvarlás meg kedveskedés, és nem is vicces, és nem is elfogadható. Akkor sem, ha valaki a Momentum Mozgalomban politizál, és akkor sem, ha esetleg a Fideszben, a DK-ban, a Jobbikban, vagy akármelyik pártban. Nem fogadható el akkor sem, ha valaki közszereplő, ha a TV-be jár, ha sokan követik Instagramon, és akkor sem, ha csak egy teljesen hétköznapi valaki, aki éppen gyanútlanul elindult a boltba vagy kutyát sétáltatni.