A dzsihadista harcos röhögve hugyozza le kupacba rakott, frissen lemészárolt síiták még meleg hulláját.

„A dzsihadista harcos röhögve hugyozza le kupacba rakott, frissen lemészárolt síiták még meleg hulláját. Láttam egyszer egy ilyen videót. Most nem találom. Lehet, hogy csak olvastam, Jászberényi Sándornál? Vagy álmodtam? Mindegy. Mindegy, mert tegnap megtörtént ez Magyarországon is. És azt nem álmodtam.

Egerben volt konferencia a Magyar Nemzetről. Ott voltak az egykori munkatársak. Azért egykori, mert bár amikor a konferenciát hónapokkal ezelőtt megszervezték, nem tudhatták, de tegnap ilyen lap már nem létezett. Szerdán jelent meg utoljára.

Az egykori nemzetesek hallgatták tehát az előadásokat, amikor a (nem miattuk) nem nyilvános sajtóeseményre betörtetett Huth Gergely egy őt kísérő kamerával, néhány előre beépített munkatársával, akik rögtön körbeálltak, hogy telefonnal is videózzák hőstettét.

Huth Gergely becsörtetett középre, számonkért mindenkit, nagy hangon közölte, hogy komcsikkal sajnáltatják magukat - egykori kollégái. Akikkel valaha együtt dolgozott. Meg együtt szilveszterezett. Olyan egykori kollégák, akiknek éppen nincs állásuk és fogalmuk nincs, egy-két hónap múlva hogyan lesznek képesek enni adni a gyerekeiknek.”