Orbán megérdemelte a győzelmet

„A Fidesz harmadszori kétharmados győzelme után az ellenoldalon megjelent a lélektani önvédelem összes tipikus formája és csapdája. A kifogások keresése és meglelése, mint mindig, mindenhol a világon, vesztes csaták, vesztes meccsek, vesztes háborúk, vesztes vállalkozások, vesztes projektek után.

Elsőként a bűnbakkeresés és az egymásra mutogatás, az árulás, a »tőrdöfés« régi legendája. Mindennek az LMP az oka, sőt a már aktívan nem is politizáló Schiffer András. Ha visszalépnek az LMP jelöltjei, nincs kétharmad. Meg ha nincsenek olyan pártok, mint a Kétfarkú, akik csak viszik a szavazatokat.

Bezzeg a Momentum, ami felismerte a történelmi felelősséget és főbe lőtte magát.

Az persze fel se vetődik, hogy ezeknek a pártoknak a szavazói talán sose szavaznának a posztkommunista ellenzékre, minthogy épp ezért jöttek létre. Ahogyan az sem, hogy netán a magát már hosszú ideje lejárató és folyamatosan sorvadó posztkomcsi ellenzék is visszaléphetett volna.

A másik slágertéma a választási csalás, meg hogy a magyar ember hülye, főként, ha vidéki.

Amikor 2002-ben, majd 2006-ban a Fidesz vesztett, a jobberek nyomatták, hogy a komcsik elcsalták a választást, a magyar nép meg birka, illetve nem nemzet, csak lakosság.

Jókora baloldali tüntetés zajlott a hétvégén. Nem tudom, emlékszik-e még valaki arra, amikor 2002-ben, a Fidesz veresége után jobboldali tüntetők autókkal torlaszolták el az Erzsébet-hidat, és rendőrökkel csaptak össze, követelve a szavazatok újraszámlálását.

Most meg a nyugati demokrata politikusok sorra gratulálnak Orbánnak.

Nemhogy az EU-ból és a NATO-ból nem rúgnak ki minket, pedig itt állítólag putyinista diktatúra van, a Fidesz vidáman az Európai Néppárt tagja marad, fasiszta stílusa dacára.

Talán tudomásul kéne venni, hogy Magyarország helye meghatározott a nemzetközi munkamegosztásban, és nem biztos, hogy a nemzetközi nagytőkének érdeke a térség nyugatiasodása. De lépjünk tovább.”