„A március 15-i ünnepségeken a Fidesz már a pánikból rendezett főpróbát, amiről a leginkább Orbán elhíresült fenyegetése tanúskodik. Ez a fenyegetés, ami itthon és nemzetközileg hosszabb távon is rátapad majd Orbánra, azért fontos, mert az ő antidemokratikus beállítódásának a legtöményebb megfogalmazása. Ám ez a beígért bosszúhadjárat legalább annyira szolgált a pánikba esett fidesznyikek megnyugtatásra, akik jogosan félnek a vereség utáni elszámoltatástól, mint az ellenzék elrettentésére. Valójában ez a fenyegetőzés tovább növelte a bizonytalanságot és a pánikot a Fidesz táborában, mivel korábban, a kétharmados győzelmi várakozás korai mámorában számukra fel sem merült, hogy a „lopott holmi” ügye, a nyolc év minden gyalázata a választási vereség nyomán napirendre kerülhet – az Orbán által felsorolt erkölcsi, politikai és jogi vonatkozásban.
A kétharmados forgatókönyv bűvöletében kormánykörökben a választás eleve lefutottnak tűnt, és a Fidesz tábor összetartása látszott a legfőbb feladatnak. A megosztott ellenzék mellett akár a csökkenő választótábor esetén is biztosnak volt tekinthető a kétharmados győzelem, ahogy ez 2014-ben történt. Ráadásul a választási rendszerbe már beépített akadályok – a »strukturális választási csalások«, mint például a környező államokban élő és a Nyugaton dolgozó magyar állampolgárok szavazási lehetőségeinek megkülönböztetése – mellett újabb szervezett választási csalások intézményesültek a kamupártok és jelöltjeik erőteljes verbuválásával és színre lépésük ügyetlenül titkolt kormányzati támogatásával. Ez a választási szemétkosár ugyan már kiborult, de a kamupártok többsége megúszta, és ez jelentősen torzítani fogja, s egyben delegitimálja a választások eredményét. A 2018-as magyar választás úgy vonul majd be az EU politikai történetébe, mint minden idők legszégyenletesebb uniós választása, amely sem nem szabad, sem nem tisztességes, és erről most már egész Európa tud.
Ez a történet azonban kontraproduktív is a Fidesz számára, mivel minden választópolgár szükségképpen meghallotta a képtelennél képtelenebb eseteket a kamupártok képviselőjelöltjei körül a maga választókerületében is. Az álságos szereplők tolongása egyrészt a Fidesz támogatóinak lemorzsolódása, passzivitásba vonulása, másrészt az ingadozók aktivizálása és a kormányzattal való szembefordulása felé sodor. A politikai bábszínpad feltárulása a második forgatókönyv szerint a kétharmad helyett valamiféle bizonytalan Fideszes győzelmet valószínűsíthet, akár egy gyenge relatív többséggel.”