„Éveket fanyalogtam itt azon, hogy nincs kormányváltó hangulat. Nos, most van. Kimondatott, a király meztelen, végre konkrétan betámadta egy ellenőrző szerv, a családjának az ügyei kiborulnak, és ami fontosabb, kapott egy pofont.
Ma délelőtt régi, nagyon régi Fideszes szájából hallottam, hogy nem 2002-t emlegeti. Hanem 1994-et. (Fiatal, bimbózó értelmű olvasók kedvéért: a Fidesz már akkor is nagyon pökhendi volt, kb. a mostani Momentum szintjén tudott politizálni, ki is estek majdnem a parlamentből, utána lettek jobboldali párt.
Az összefogósdi az előző hangulat része volt. Ha nincsen kormányváltó hangulat, nosza csináljunk azzal, hogy megüzenjük a választópolgárnak, csak egy van, gyere szavazz arra és majd minden jobb lesz.
Most azonban neve és arca lett az Orbán (Soros-szerűen) táskás szemei ellen érzett rossz érzéseknek. Megy le a népszerűség, és Orbán gondolkozik, hogy mit tegyen. Mozgósítási lehetőségei jók, de korlátozottak, mivel a nagy csatazaj segít az ellenzéknek is a mozgósításban. A nagy részvétel viszont nem Orbánnak kedvez. Nagyon nem.
Ezen a ponton a baloldali ellenzék nem mozgósít, hanem kész ténynek veszi, hogy a választópolgárok »mozgósodtak« és már csak a bálkirálynőt kell megválasztani, mert az Orbán elleni, (még egyáltalán nem biztos, hogy) felkorbácsolódott gyűlölet majd befújja őket a tutiba. Hát nem.”