Csöbörből vödörbe – a baloldal útja a morálhoz

„Így vált a modern haladó abszolút morális lénnyé, akit nem érdekelnek például a gazdasági realitások, ha azok ellentmondanak az általuk megkövetelt szolidaritásnak. Annak előtte azokat akik ilyeneket mondtak azokat ábrándozó spiritualistának nevezték akik botor módon azt hiszik felülemelkedhetnek a Marx által feltárt »realitásnak«, akik vissza akarják forgatni a »történelem kerekét«.

Itt tartunk most. Aki vitatkozni akar azt a keresztény etika bunkósbotjával verik fejbe. Illetve azzal, amit ők keresztény etikának neveznek. A helyzet azonban az, hogy amint a praktizáló kommunisták nem nagyon olvasták Marxot, a mai haladók pedig a kereszténységgel nincsenek tisztában. A tisztán morális ember képe éppoly hamis, mint a tisztán érdekvezérelté. Csakhogy az univerzalizmus fenntartásához pontosan valami egyszerűre van szükség. A valódi egyedi ember egy bosszantóan összetett, kiismerhetetlen lény, aki hol így, hol úgy gondolkodik és cselekszik, ezért azután roppant nehéz irányítani.

Az állandó morális siránkozás mögött pedig ugyanúgy a társadalom akár erőszakos megváltoztatására irányuló törekvések bújnak meg. A cél továbbra is az, hogy az oroszlán a gödölyével háljon és a gödölye megérje a reggelt. És ehhez kellenek ők, hogy felügyeljenek minket, akik időnként nem úgy gondolkodunk, viselkedünk mint ők. Így kerülnek a marxi társadalmi-gazdasági ábrándok csöbréből a morál vödrébe.”